Feleim!
Vajúdtak a hegyek és rod podot szültek. Mivel minden második nap, amikor a statisztikákat nézem, rá kell, hogy jöjjek, hogy a feederezés és a rodpod kapcsán téved ide minden második ember, ezért hallgatva a közösségi nyomásra az egyik legolvasottabb (és egyben legsemmitmondóbb) bejegyzésem folytatásaképpen örömmel jelentem, hogy kitaláltam a frankót.
Na persze lehet, hogy nem olyan igenigen frankó, de mindenképp ígéretes. Legalább is nekem az. És sokáig féltem, hogy kiteszem és ellopja valaki az ötletet, de végül is a creative commons licensz védi. És nem is húzom nagyon tovább az időt.
Szóval volt itt visszacsatolás a dologról. A szépemlékű Vario feeder pod egyértelműen szar kivitelezésű, javíthatatlan hulladéknak bizonyult. A minap megtaláltam a hasznavehetetlen maradványait a teraszomon és kivágtam a lomtalanítás alkalmával. Egy valamire kiváló volt viszont: alapkoncepciónak.
Ahelyett, hogy a sokadik középső alátámasztású rodpodot megrajzoltam volna, el kellett gondolkoznom azok hiányosságain.
- Egyértelmű stabilitási probléma: ha nem 20kg a rodpod, akkor bizony felborul. Egyetlen kivétel az általam a mai napig használt Fox Eclipse, amibe szerelmes vagyok. Ez, a vihartalpaival kiegészítve briliáns eszköz.
- Méret: ugyan nem érdemel külön teljesen külön pontot, de ezek a podok nem hátizsákbarát méretűek. Egy nagyobbacska botzsákba pontyozáskor simán beleférnek, ilyen mókákra meg az ember úgyis utánfutóval megy, de most a leszúrók helyettesítése volt a cél.
Ami nem kis cél egyébként. Testvérek között is, két hárombotos kereszttartóval és négy inox leszúróval nagyon nehéz versenyre kelni mind méret, mind súly tekintetében. Persze nem lehetetlen.
A négylábú podokat azonnal elvetettem. A kategória császára, a Solar Worldwide (mások szerint a Fox Sky, vagy valami egzotikusabb) nagyon nehezen űberelhető. A worldwide a kompakt rodpod kategóriában a non plus ultra, sajnos ezzel kénytelen voltam kiegyezni. Ezen felül a karbonbetétes megoldás egy iparművészeti remek, ami egy darabig el is vette a kedvem a próbálkozástól.
Aztán az arcomba robbant egy Korum folyóvízi bottartó állvány, amitől olyan lelkes lettem, mint amikor évtizedeknek tűnő vörösboroskólázás után kamaszkoromban rájöttem, hogy létezik ízesített vodka.
De mint ahogy az ember gyorsan átszokik a pálinkára, a viszkire, vagy a diétás Budweiserre a rendelkezésre álló tesztoszteronmennyiség függvényében, úgy én is rájöttem ennek a koncepciónak a hatalmas hibájára. Állóvízen, szélben sajnos hasznavehetetlen, mert nem lehet a spicceket kellően közel lógatni a vízhez.
A katarzishoz segítségül kell hívnom szerény fotosop képességeimet:
A konstrukció előnye, hogy a négy leszúrónyi súlyt tudjuk tartani, stégen és köves talajon megfelelő stabilitást biztosít és kellően rugalmasan használható, amelyet az alábbi mórickarajzzal szeretnék demonstrálni.
A pod alkalmas arra, hogy leszúrva a Variohoz hasonló stabilitást kölcsönözzön az oldalirányú kapásnál, felállítva (kiegyenesítve) a hátsó leszúrót hozza a folyóvízi podok stabilitását, illetve vízszintbe helyezve hagyományos "négylábúként" funkcionáljon.
Hát ennyi.
Hamarosan igényesebben megrajzolom, viszem a rajzokat egy inoxos mesteremberhez és gyártatok magamnak belőle egyet, hogy rájöjjek, hogy miért rossz. Persze szívesen várok minden építő és leépítő kritikát.
Tudjátok, az elsőt az ellenségemnek, a másodikat a barátomnak, a harmadikat magamnak.
