Persze, hogy nem. 

Korábban pedzegettem, hogy mennyire megaláztam magam egy alkalommal, amikor nem evett a ponty, viszont a csuka annál inkább. Sok feederbotot elkoptattam, figyelmesebbek láthatták korábbi írásaimon, hogy a haldorádós marketinggépezet a legelején engem is beszippantott. Egy kicsit írnék a jelenségről, ami látszólag egyeduralkodóvá vált a magyar horgászok körében. 

A Haldorádó és ezzel együtt Döme Gábor egy ígéretes karriert indított el azzal, hogy annak idején nagyon sokat tett a különféle feederes módszerek bemutatásáért és persze egyúttal a Spro márka népszerűsítéséért. Az akkori hiteles filmeket alapul véve ez egy rendkívül jól megalapozott stratégia volt. 

Adott volt:

- Egy alapvetően ismeretlen és jó módszer

- Egy alapvetően azért nem annyira mainstream márka

- Egy ügyes és szerethető horgász, aki nem volt rest a tapasztalatait megosztani.
 

Az, hogy hogyan lett ebből:

- Egy teljesen univerzálisnak tekintett kizárólagos csodaszer

- Egy Magyarországon magasztalt Robin Hood jellegű (szegényeknek megfizethető, hihetetlen minőségű) márkacsalád

- Egy hiteltelen és pénzsóvár, csodakarkötőt áruló, kétdimenziós reklámfigura

...nos ezért mindannyian felelősek vagyunk. A szép lassan az elhatalmasodó feedermániában, ahogy a kiindulópont esszenciája lassacskán kikopott és felváltotta azt a pirított pellet packos őrjöngés, úgy gyarapodott a vallási áhitattól megrészegült tábor a hamis apostolaival, akik aztán hangos bégetéssel szépen lassan bevették magukat minden víz partjára, minden fórumra. A kritikátlan elfogadása bármiféle féligazságnak és az önkéntes promóciója bárminek, aminek köze van a kékruhásokhoz egy olyan betegség, ami a csendes többséget - akik érzik, hogy talán nincs minden teljesen rendben - lassan nettó szótlanságra kárhoztatja.

Mielőtt démonizálnám a haldorádót és de facto megsejteném benne az antikrisztust, gyorsan elvarrom a szálat azzal, hogy egy kétes értékű specializációval (horgásszunk 140 méterre Spro botokkal és Nevis orsókkal kizárólag pontyra) gazdagabban itt állunk 2011 végén és saját magunk korcsosítunk el módszereket, amiket odaát a szigetországban, vagy akár csak közvetlenül a szomszédságunkban szeretettel űznek.

Jelenleg teljesen kitenyészett egy olyan réteg, akik meg vannak róla győződve, hogy nincs alkalmasabb módszer pontyozásra, nincs hatékonyabb lehetőség az etetőanyag célzott bejuttatására és ad abszurdum kényelmesebb módszer éjszakára, mint a feederezés.

Ami persze hazugság, amit nem túl bonyolult megcáfolni. De ha megpróbálod megcáfolni, természetesen azonnal bojlis démonná válsz, még ha egészen addig eszedbe sem jutott volna felhozakodni a csali kérdésével. Ez persze ahhoz a fura állapothoz vezet, hogy a cikk szerzője, netalántán a "nagyfőnök" az elefántcsonttoronyban békésen hallgat, hiszen nem szállhat szembe nyíltan saját üzlettársaival és konjunktúrájával és hordhatja le a pontyozás egyéb válfajait, ezért moderálással, illetve az agymosott plebz mindenható erejével söpri le a véleményed.

A bojlis egy szitokszó, amit úgy fejlesztettek ki az elmúlt évtizedben, hogy megtestesítse azt, aki nem haldorádós, nem feederes, nagyon gazdag, nem használ Spro-t, nem használ pellet packot, rossz arcú, terepruhás ember, aki terepgatyát hord, terepszandált és terepjáróval megy ki a terepre. 

Persze kivéve a saját bojlisaikat, hisz azok haldorádós bojlisok.

Hogy mennyire elfeledtük a "hagyományos", vagy legalábbis annak mondott fenekezés minden előnyét, hogy milyen szinten elhalványult és összemosódott minden olyan csali, a pelleteken és bojlikon kívül, amivel pontyot lehet fogni pontyozóbottal és hogy hogyan vált a pontyozóbot és a rodpod egy fiktív "bojlis" réteg szimbólumává, annak minden nap tanúi lehetünk, ha akár csak a boltok választékát szemügyre vesszük. 

Érdemes megfigyelni a szegregációt a módszerekben az elmúlt évtizedben. Honnan is indultunk? 

- Minden rossz, ami nem természetes csali és nem feederen használják.

Ez a gondolat aztán szépen lassan átcsapott abba, hogy:

- Minden rossz, ami nem feederen használt, de érdemes a pelletekkel kezdeni.

Ezen a ponton próbálták meghúzni a bojlis határvonalat, versenyeztették a VDE pelleteket más gyártók bojlijaival, körülménytől függően impozáns eredményt felmutatva. Sugallva, hogy ez itt kérem nem bojlizás, hanem büszke feederezés.

- Minden rossz, ami nem pellet (ami már rég bojli, de ezt nem mondhatjuk ki).

 Erről meg eszembe jutott egy privát jóslat, amit sok egyéb hülyeségem mellett valami vita közepén dobtam be pár éve, miszerint hamarosan úgyis mindenki feederrel fog bojlizni.

A határvonal teljesen megszűnt, mert a kisgömböc beforgatott minden csalit és minden módszert. A határvonal maga a feederbot használata és Döme személye. A szegregációs manifesztum. Hát igen, én már kinőttem az aranyborjúban való hitből.

Remélem, egyre többen fogják ezt észrevenni, mert nekem már nagyon a bögyömben van.

...
(És ezért a sok pofázás helyett a vicc kedvéért azért leírom legközelebb, hogy mit lehetne egyszerűbben megoldani feeder nélkül. :)

Hja: ceterum censeo, ne vásárolj össze szemetet.