Hol is kezdjem?

Talán a mérhetetlen unalom, amit azok a napok okoznak, amikor az embernek motivációja, társasága, kedve, ereje sincs lemenni a vízpartra, na az okozta azt, hogy egy szép napon elmentem Vágási Zolihoz megtanulni botot építeni.

Na de ne szaladjunk ilyen messze, kezdjük ott, hogy rengeteg felszerelést megvásároltam, nem hallgatva a józan eszemre, ezért halmokban állnak a kihasználatlan botok és orsók a lakás és az autóm eltérő szegleteiben.

Vagy kezdjük ott, hogy elegem lett a heavy feederekből.
 

Itt egy viszonylag unalmas sztorizós rész következik, aki nem kíváncsi a szopórollerre, amire felültem és inkább a botépítés részre ugrana, az nyugodtan lapozzon lejjebb.

A legjobb lesz, ha tök máshol kezdem és folytatom a jó öreg "ne vásárolj össze szemetet" mantrámat, amit persze az elmúlt években a saját hülyeségemmel húztam alá legalább háromszor.

Csak azért, hogy becsatoljam az előző gondolatokat, régi vágyam volt minden általam használt pergetőbot osztályból vásárolni egy-egy prominensebb darabot. Aztán persze megugrottam ezt a feederekkel is. Meg a pontyozókkal. Az eredmény az lett, hogy a nagy többség számára ismeretlen, kétes használati és újraértékesítési értékű botjaimból kerítést tudnék készíteni egy közepes méretű kertvárosi telek köré.

A cájgmizéria legaljasabb csapdáiba estem bele. A fogyasztásra buzdító ingerek közül talán az akciók a legszemetebbek, gondolom mindannyian ismerjük az érzést, és nem csak én vagyok olyan degenerált, hogy nyálcsorgatva nézzek egy olyan felszerelésre, amit nagyjából évente kétszer veszek elő. Bár a felesleges felszerelésbővítések legtriviálisabb forrása az akciókból halmokba szedett vicik-vacakok, azért had mutassam be a kálváriámat a cuccaim idővel leghaszontalanabb tárgyává előlépett harcsázóbotommal.

A harcsázóbotomat eléggé régen vettem, mert megtetszett. Bár fogalmam nem volt a harcsázásról, rájöttem, hogy mivel sokat horgászom a Derítőn, nekem harcsázó botra van szükségem. De sokat nem akartam költeni rá, ezért a Haldós kacatokat végigjárva rájöttem, hogy nekem valami egyszerűbb valami is megteszi. Természetesen be is készültünk egy tavaszi túrára Zsorzsi barátommal, ahol mindenképp harcsát akartam fogni.

A rendeléssel elkéstem, aztán körbejártam a Walterlandot és akkor hogy-hogy nem pont nem volt semmi filléres harcsázóbot, se orsó, de hát nekünk mennünk kellett. Én, akkori remek munkámnak hála dagadó pénztárcával berongyoltam a Decathlonba, végignéztem a kínálatot fél óra alatt rádumáltam magam egy háromméteres teljesen karbon harcsázóbotra.

Semmi, értsd semmi probléma nincs a bottal, strapabíró, szép kidolgozású, nem is volt olyan vészesen drága. Csak hát az a baj, hogy azóta nagyjából háromszor használtam, persze harcsát egy darabot nem fogtam vele, mert rettenetesen nem értek a harcsázáshoz. Viszont most itt van a nyakamon. Eladhatatlan. Geologic, szerintetek érdekel valakit?

Fladen legyezőbot. Geologic pergetőbot. Manta pergetőbot. Abu nyeletős orsó (az Abu szortiment hitványabb végéről). Byron feeder. Manta feeder. Legalább ez utóbbi eltört, le van róla a gond. Eladhatatlan jószágok, amiket ha kinőttünk, maximum elajándékozhatunk. Rengeteg pénzt invesztáltam botokra, most már le sem merem írni, hogy mennyi az annyi. 24 botot tartok jelenleg a háznál, tegnapelőtt számoltam meg. És ez már a csökkentett állomány.

Na és így jutottunk el a feederekhez.

Történt ugyanis, hogy vettem egy Abu feedert, egy Enticert, ami egyébként árához képest az egyik legjobb feederbotom volt, de gyűlöltem szállítani. 1,60as szállítási hossza volt. Rendeltem helyette Conolon feedereket, szintén az Abutól, amik a méteres tartományra szerelhetők szét és bővíthető a hosszuk. Imádtam őket, habár a nyéltag feletti vastagságuk egészen csúnyán súrolja az esztétika határát. De lehetett őket szállítani. Megszerettem őket, bedobtam őket a csomagtartóba, az ülést nem kellett ledöntenem, enyém volt a világ.

Aztán ahogy telt múlt az idő, természetesen nem lett elég az általuk nyújtott teljesítmény, beruháztam pontyozóbotokra, amikkel lehetett szép nagyokat dobni. Szegény feederek egyre feleslegesebbek lettek, vettem melléjük light feedert és pickert, amikor kispontyokra, vagy dévérekre, kárászokra megyek, minden másra a pontyozóbotjaimat használtam.

Kellett valami a kettő szint közé, és a rezgőspicces botok egyre kevésbé lopták be magukat a szívembe. Számtalan érvem van, egy másik posztban részletesen kifejtem őket, de a konklúzióm az lett, hogy akarok magamnak két olyan általános horgászbotot, amivel tudok csukázni, süllőzni, potykát fogni, márnára vadászni, afrikai harcsát kergetni, compót hajtani, angolnázni. Beférnének a kocsimba, úgy, hogy a kutyámat nem a csomagtartóból kell kihalásznom, mert hátrarobog a ledöntött ülésen keresztül. Mindezt osztott nyeles megoldással, mert a parafanyeleim csúnyák a csalihalak vérétől és az etetőanyagtól. Továbbá olyan orsótartót szeretnék rál, ami nem marja tönkre az orsóim talpát.

Egyszóval egy univerzális bot, ami semennyire nem létezik. És ettől hülyét kaptam és kitaláltam egy ködös délután, hogy megépítem magamnak. 

Nnna, a szkrollozóbajnokoknak: unalmas rész vége, itt már tényleg botot fogok építeni.

És akkor kezdjük...

Kitaláltam, hogy na márpedig én kitanulom ezt a szakmát. Gyorsan végiggugliztam a fél internetet és természetesen nagyon rövid idő alatt hatalmas szakértővé váltam. Cikkszám alapján ismertem a Batson blankokat és a Fuji gyűrűsorokat, meg fújtam a keménységi fokokat, illetve hogy melyik lakk miért vacak.

Ez mint kiderült, önmagában nem teljesen elegendő egy horgászbot megépítéséhez, mert ugyan tutorial videókkal telivan az internet, de igazából fogalmad sincs, hogy hogyan kezdj hozzá. Hosszas (értsd hónapokon át tartó nyűglődés) idő után rávettem magam, hogy megpróbálok a profiktól tanulni.

Vágási Zoliról tudni kell, hogy nem ma kezdte. Stamler Árpihoz és Gampel Pityuhoz hasonló profi botépítő, aki már túl van pár pálcán. Sikerült is neki beszólni még egy fórumon, amikor a boltját készítette elő. Fura, picit talán nyomulós marketingstílusa miatt jó ideig távol tartottam magam tőle, de egyrészt beletörődtem, hogy ő tart egyedül tanfolyamot idehaza (Stami nem hogy nem tart, de jelenleg még csak nem is Magyarországon van, Gampel Pista meg az ország másik szegletében).

És nem mellesleg elég nagyot csalódtam benne, a szó legjobb értelmében. Baromi segítőkész és alapos ember, aki sok időt és energiát szánt arra, hogy azon a szombati napon kiműveljen a tudományából. Elkészítettem életem első, 2.10es, 10-30gr-os pergetőbotját, ami szokatlanul szexi lett, ahhoz képest, hogy mire számítottam. Tökéletesen passzol a gyűjteménybe. Mert hogy pont erre volt szükségem, hisz van egy casting botom, ami 1.8m 10-30gr, van egy pergetőm, ami 2.40m és 10-35gr, van egy Stami által összerakott 2.10es, ami 5-20gr. [...]

...egyszóval semmire sem fogom használni, de azért nagyon örülök neki.

Kezdjük is mindjárt, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki megépítse az első botját.

Blank

Vájtabb fülűek egyből jönnek a webshopok hatalmas kínálatával és az olcsó kínai blankokkal. Ahogy én is ezzel oltogattam mindenkit. A valóság lelombozó. A Mudhole, a CMW Angelngerate és a Cabelas is árul olcsó blankokat. A baj csak az, hogy míg a két amerikai forrás olyan adókat tol rá az import miatt, olyan szállítási költségekkel, hogy mire ideér, már bőven 20 ropi környékén járunk egy alap bottestnél is, ami a germán webáruházban is ugyanez az árfekvés.

Olcsó kínai blankokból ha veszel 100 darabot, akkor tényleg olcsó, de mindezidáig semmilyen forrást nem találtam rá, hogy kis szériában beszerezzem. Jó megoldás, ha az ember Zolitól vesz a saját blankjaiból. Félreértés ne essék, ezek is kínaiak ugyan, de legalább nincsenek aranyárban, és a webshopon viszonylag egyszerűen hozzáférhetők. Alternatív lehetőségként egy régi bot átépítésével, vagy valamelyik Energos "csoda" szétbontásával kaphatunk olcsó blankot.

(Ez utóbbi a tervem az allround bot építéséhez is, de erről majd később.)

Parafa/Eva/Végdugó/Orsótartó

Egyszerűnek tűnik, de nem az. Bár ezeket egyszerűbb szállítani, ezért talán érdemesebb bevállalni a tengerentúlt is, sajna rohadt problémás a megfelelő méret kiválasztása. Szerencsés esetben két körben meg tudod rendelni a bottestet és tolómérővel le tudod mérni a pontos méreteit, és utána meg tudod rendelni a markolathoz szükséges elemeket, de kell hozzá a tapasztalat (ez a hétvége pl.), hogy kiderüljön, hogy a pontos méretezésnél is jól elszúrhatjuk az egészet. Még profi felügyelete mellett is. Azt javaslom, ami a saját gyakorlatom is lesz, hogy bár picit drágább, de inkább rendelek többfélét. Párat úgyis el fogok rontani, esztergagépem sincs. Maradok egyébként a minimalista megoldásnál, EVA szivacsot fogok használni és zsugorcsövet nyélnek, ezzel tudom talán a legkevésbé elrontani, hogy még esztétikus is legyen.

És persze sokkal olcsóbb is.

Az orsótartó ízlés kérdése, én látván, hogy egy sima orsótartót is el lehet rontani, maradok a "hagyományos" megoldásoknál, kihagyom a "csontváz-jellegű" Fuji csodákat. Ezek olcsók, az olcsóbbak is jó minőségűek, szóval tökéletes lesz a célnak.

Gyűrűk

Hmm. Igazi flame téma. A gyűrűkiosztásra remek dokumentumok vannak, azzal nagyon nem fogunk mellényúlni. A súlyuk a grammfetisiszták alapvető vesszőparipája, így félve merem leírni, hogy bizony mondom néktek: szerintem annyira nem számítanak. Persze, minél könnyebbek, annál varázslatosabb lesz a bot csillapítása, nekem is vannak csodás botjaim, de elsőre teljesen jól el lehet rontani egy Hardloy gyűrűsort is.

Azt hiszem, itt tényleg érdemes megtalálni a középutat. Persze behatárol minket a használat is. Óva intek mindenkit attól, amibe én is jó párszor beleszaladtam: ha nagyon kihegyezett, nagyon finom felszerelést veszünk vagy építünk, azzal ne nagyon futkározzunk a bozótosban, ne nyúzzuk. Hiába bírnak ezek a botok sokat, ha eltörünk egy tízezres botot, nem fog annyira félreállni a szánk, mint amikor megtesszük ezt a csúcsszuper vitrinszökevény pergetőbotunkkal.

Képzeljétek magatok elé, ahogy télen, elgémberedett kezekkel, szürkületkor próbáltok rendet vágni a csomagtartóban és a nagyon nagyon drága felszerelésetekre ráteszitek véletlenül mondjuk a horgásszéket. Már a gondolat is rettenetes, még ha a cuccnak semmi baja sem lesz.

Ha igáslovat építetek, vagy vesztek, ne essetek túlzásokba, mert kellemetlen lesz a használata.

Cérna, Lakk, Ragasztó, Szalagok, Szárító kütyük

Na és itt jön a legnagyobb lutri. Mert bizony megvehetitek a legdrágább Sage bottestet, ha a kötések recsegnek ropognak, elrontjátok a titánium gyűrűkön a lakkozást, ha szakad a kötés, vagy reped a ragasztó.

Ez nehéz, sajnos ez a fő oka, amiért nem szabad drága alapanyagokkal kezdeni és ez az oka, amiért pont ezen a ponton nem szabad spórolni. Gondoljunk csak bele, ezek a dolgok tartják össze a végeredményt.

Bagatelnek tűnik a megfelelő szárítás, de nem az. A megfolyt lakk nem csak hogy randa, mint a bűnözés, de funkcionálisan is probléma lehet vele. Hogy mi a megoldás? Csapódjunk valakihez.

Botépítőkből nincs nagy mennyiség, de nézzünk sok fórumot, olvassuk őket, próbáljuk meg a jobb márkákat választani. A Gudebrod, Pacific Bay, Flexcoat márkák jó támpont, ezen ne spóroljunk.

És hogy is rakjuk össze?

Leírhatnám részletesen a folyamatot, de inkább segítek azzal, hogy a keresőmotorokban könnyebben boldogulj. Mivel úgysem tudom elég részletesen elmondani, inkább a munkafázisokat írom le, amikhez töménytelen videót találtok. Nem a reklám helye, de Vágási Zoli honlapján is töménytelen van.

Szóval lássuk:

1. Blank kiválasztása

Ez talán a legegyszerűbb. Válasszunk olyat, ami "szárazon" is tetszik. Jól suhog, megfelelő hossz, megfelelő dobósúly, megfelelő akció. Nagyon fontos, hogy mielőtt mindennek nekiállunk, terheljük meg a botot. Olvastam egy két szerencsétlen botépítőt, aki kihagyta ezt a lépést és egy anyaghiba miatt jó pár ezer forintja és munkaórája bukott az alkotással.

2. A gerinc megkeresése

Remek videók vannak a spicctag gerincének meghatározására a neten. Ehhez a tagot egy ujjal a vastagabbik felével felfelé le kell tolni a föld felé. A spicc minden esetben egyik oldalára, a gyengébbik felé fog görbülni. Ezt megjelöljük, a gyűrűk ide kerülnek (a casting botok kivételével, ott az ellenkező oldalra). A nyéltagnál és a köztes tagoknál ez a művelet picit bonyolultabb.

3. A markolat felragasztása

Az anyagok gondos egymás mellé készítése egy nagyon fontos lépés. Szükség esetén esztergagép hiányában lombfűrésszel és csiszolóvászonnal kell kialakítanunk a markolat elemeinek megfelelő illeszkedését. Osztott nyelet fabrikálni sokkal komplikáltabb, mint a hagyományos nyelet. Osztott nyélnél a dekorációs winding checkekre is figyelnünk kell, ezeket már készítéskor igazítsuk, sőt próbáljuk fel a bottestre.

4. Gyűrűk és gyűrűkiosztás meghatározása, a gyűrűk ideiglenes felrögzítése

Erre a feladatra szerencsére rengeteg anyag található a neten. A Fuji a gyűrűihez ad is egy guideot, a legnagyobb problémája ezeknek, hogy a magunkfajta európai sporikat nem mindig szolgálják ki teljesen, ezért problémás kifundálni a hosszabb botok kiosztását. Erre a legjobb módszer szerintem egy bevált kiosztásról méretet venni, vagy sokat guglizni. Ez a video remekül demonstrálja, hogy hogy rögzítsük kiosztás után a gyűrűket.

5. A gyűrűk felkötése, a kötések és gyűrűk vonalba állítása

A gyűrűk felkötése csak elsőre tűnik nehéz feladatnak, valójában nem az. Kis odafigyeléssel és türelmes munkával nagyon szépen lehet a két kezünkkel, mindenféle segédeszköz nélkül is dolgozni. Aprólékos munka, de minden másodperce megéri, ettől lesz szép a bot. Nagyon figyeljünk arra, hogy a meneteink ne ugorjanak át egymáson.

Fontos apróságok: mindenképp 5-6 fordulattal kezdjük a rögzítést, aztán egy éles pengével a lefogott cérnát vágjuk el, majd nagyon alaposan, szoros menetekkel haladjunk. Érdemes a segédfület közvetlenül a gyűrű talpa mellett áthúzni, így egyszerűbb dolgunk van. Ha nem fekszik fel a gyűrűnk talpára a zsinór, csiszoljuk úgy le a talpakat, hogy ne "törésszerűen", hanem finom domború átmenettel simuljon a gyűrű talpa a bottestre. A fennmaradó kis szőröcskéket egy öngyújtóval le tudjuk pörkölni.
 

6. Lakkozás

Fontos lépés, hogy elsőre mindenképpen a szokottnál több lakkot használjunk, hogy kellően átázzon a kötésünk. Figyeljünk a buborékokra, amik a kötésünknél előbukkannak és dolgozzuk el őket az ecsettel. miután kicsit "meghúzott" a lakk, szedjük le a felesleget, majd felvihetjük a második réteget, ezúttal már vékonyan. Figyeljünk az anyag buborékmentességére, és célszerű beszerezni a botforgató motort. Ha mást nem, generációtól függően fémépítő készletből, vagy legóból lopott kis motorral meg tudjuk forgatni a botunkat, de célszerű beszerezni egy ilyen egyszerű szerkezetet, nekem is kelleni fog. Az állvány miatt ne aggódjunk, egy cipős dobozból két "V" alakot kivágva kiváló álványunk lesz.

Verdikt

Hát ennyi. Én remekül szórakoztam építés közben, a téli programom adott ezek után. Sokkal, sokkal egyszerűbb, mint amilyennek látszik. Igaz, a házi körülmények kétségtelenül megnehezítik majd, de a tacskóra ragadt keverőgyűrű fel fogja dobni a hideg januári estéket.

Azt, hogy pontosan mit szeretnék építeni, egy következő posztban gagyogom el.