Megkezdődött.

Igen, elkezdtem - főként saját magamnak - jegyzetelgetni annak a folyamatnak a kezdetét, amikoris meguntam az online információhiányt a horgászattal kapcsolatos szakirodalomban, meguntam a sikeres sporthorgászok mindennapjait taglaló "harmadrészfélszürkeagyagésharmadrészvandeneynde" típusú cikkeket.

Meguntam a pelleteket és meguntam azt, hogy ha valakinek elújságolom, hogy pecázom, rögtön minimum lesajnál, és elkezdi vízionálni a kukacokat, a sörhasat és a talpas kossuthot, szokol rádió mellett ülve.

Az alapvető baj az emberek felfogásával az, hogy a horgászt is csak egy geeknek tekinti. Egy speciális, szociopata, halbuzi geeknek, aki nem hajlandó mást csinálni, csak kussban ücsörögni a Duna partján, majd kisüstitől félrészegen hazadülöngélni az orosz biciklin.

Talpas kossuthot gimis koromban szívtam utoljára, szokolja a nagyanyámnak volt, Isten nyugosztalja. Ellenben horgászni szeretek, de ebbe a tevékenységembe nem tartozik bele az, hogy talicskányi etetőanyaggal megyek le három órával napfelkelte előtt felépíteni a stégemet a rakós botomhoz.

Dolgozom, fórumot olvasgatok és horgászboltba járok, nyolc éve pecázom, s mindezek a tények, a fentiekkel egybevetve sodortak el odáig, hogy a mindennapos tevékenységek mellett próbálom a szociális hálómat megtartva hódolni a hobbimnak, s olyan utakat keresek, amit a mezei halandó kezdő pecás is végigjárhat, anélkül, hogy végigszopja mindazokat a csapdákat, amibe egy lelkes amatőr belesétálhat. Mindezekkel együtt eloszlatnék pár sztereotípiát.

Igen, és neked is írok, érthetetlen lelkivilágú barátom, akit ugyan soha nem érdekelt a horgászat, de valamiért mégis itt kötöttél ki. Tölts el egy fél órát a postok közt, hátha kedved leled benne, és legközelebb elmész a haverokkal lógatni. Hidd el, nincs jobb annál, mint símogató anyatermészet lágy ölén horgászat ürügyén besörözni. Hidd el, hogy attól még, hogy környezetvédő vagy, szabad pecáznod.

Végül legfőképp hidd el, hogy ezt a sportot sem csupa elrugaszkodott idióta űzi.