Hát igen, ez a nap is eljött. Had kezdjem egy kis szabadkozással, hogy miért vártam azzal, hogy összehozzam ezt a kis szösszenetet, amiben a kezdőknek szeretnék általános érvényű tanácsokat adni a pergető felszerelés megvásárlásához.

Az okok közt elsődlegesen az szerepel, hogy nem szerettem volna hülyeséget írni. Azt sem szerettem volna, hogy mások állítsák a mondókámról, hogy hülyeség és én kénytelen legyek megvédeni, hogy aztán ízekre szedjék és a végén tényleg egy darabos és részigazságokat tartalmazó írás kerekedjen, amit sokan kritizálnak.

Anekdotázással kezdem, azért, mert azt láttam, hogy az menő, másrészt mert szeretek sztorizgatni. Hajdanán, amikor kezdtem a pecát emlékszem, hogy kisírtam aputól egy használt Abu Tracert. Ez egy 2.70-es kompozit bot volt, a maga nemében gondolom akkori mércével nézve egy drága szerszám. Emlékszem, a kilencvenes évek elején kaptam, s akkoriban ha jól rémlik 9000 forintba került használtan. Most már megmosolyogtató a pálca, ráadásul egyszer eltört a stucninál máig tisztázatlan körülmények közt. Megjavíttattam és azóta sem mertem használni.

Szóval ezzel a bottal kezdtem, hozzá egy semmilyen szinten nem illő nagyon picuri Silstar vagy talán Dam orsóval és 1db Rapala Originallal a pergetőkarrierem. 

Igen, most jönne az a rész, hogy elkezdenék okoskodni, hogy nekem ez akkor pont megfelelő volt és hogy megtanulni ezzel is meg lehet. Megfelelő a fenét, de ez volt, ezt kellett szeretni. Eszem ágában sem volt a kis kék üvegbotomat felszerelni pergetőnek, pedig mennyivel jobban passzolt volna az orsóhoz és a csalihoz is. Sok eszem volt, na, nem tudtam semmit a dolgokról.

Évekkel később, mikor újrakezdőként Budapesten pergetőbotot és orsót kerestem magamnak az első fizetéseim egyikéből, elvetődtem a Carpologiába, ami Walter Tamás egyik üzlete volt. Pillanatok alatt rádumált az eladó egy Manta pergetőbotra. Igen, elhoztam magammal az albérletbe egy régi kis Silstaromat, hátsófékest, gondoltam arra teszek valami himi-humi zsinórt és majd akkor horgászom vele. 

A boltból egy 2.40m-es, 10-30gr-os pergetőbottal és egy Shimano Technium 2500FA-val távoztam. Ha jól emlékszem vettem egy spulni Powerprot is, de ebben nem vagyok teljesen biztos.

Hát kedves barátaim, hosszúra nyúlt bevezetőm lényege a következő: az eladósrácnak (fájdalom, de sajnos nem emlékszem a nevére) mondhattam én, hogy ilyen és olyan botom van, ilyen orsót akarok így meg úgy, igazából karakán módon és nagyon gyakorlatiasan rám tukmálta azt, amire gyakorlatilag a mai napig is a legtöbbször szükségem van, divat ide, vagy oda.

Ennek a postnak az lesz a lényege, hogy megpróbálom ezt utána csinálni.

A bot

Nem, nem azt állítom, hogy mindenkinek Mantát kell vennie, dehogy. Igazából a konkrét típust sem szorítanám korlátok közé, hiszen nagyjából fél év múlva teljesen idejétmúlt lesz a válogatás. Első körben az univerzális javaslatom, amit érdemes megfontolni, hogy valahol húszezer forint környékén lőjük be a felső határt. Ez pénztárca függvényében módosítható, lefele vagy épp felfele. A határ azért fontos, mert kezdőként hajlamosak vagyunk elszállni és a húdejó és örökéletű, "sosesemadom el" típusok felé kacsintgatunk. Elárulom, hogy én már legalább a negyedik életre szóló botomat vásároltam meg, s hogy hogynem a mai napig találok egyet hetente. Nincs tuti recept és pláne nincs olyan bot, amit ne váltanánk le szívünk szerint. És mindig eggyel feljebbi kategóriásra, szóval ez egy olyan csapda, amit érdemes már az elején elkerülni. Érdekességképp: én az ominózus pergetőbotos esetnél rájöttem, hogy a mellé a bot mellé még kell egy feeder és egy picker és végülis nekem kész van a horgászfelszerelésem. Mennyire hülye voltam... vagy épp akkor voltam normális.

Visszatérve, hogy adjak egy kis muníciót a választáshoz: a Shimano és a Daiwa jó márkák. Amikor kezdtem, akkor is azok voltak, amikor ezt olvasod, feltehetően még mindig azok. Ha egy átlagosnak mondható szériából választasz, ami már szénszálas (nem kompozit), akkor jó eséllyel egy olyan botot veszel, amiben nem fogsz csalódni. Különutazni mindig lehet és érdemes - én személy szerint meggyőződéses Abu Garciás vagyok az első pergetőbotom óta. Igaz, inkább babonából, mint érvek miatt.  

A hossz alapvetően hit kérdése. Az aktuális divat a rövid, "amerikaias" bot, aminek meg vannak az előnyei, de a hátrányai is. Csónakban nagyon jó, ellenben parton igazi átok tud lenni egy ilyen bot. 210cm-es botokkal a parton sok esetben nem tudunk elérni a bot spiccével a vízfelszínig, illetve csatornákon gondot jelenthet a nád elé dobálni és ott vezetni a csalit. Én mégsem javasolnám a 2.70cm és afeletti botokat kezdő botnak. A saját tapasztalatom alapján az aranyközép 2.40cm egy olyan univerzális hossz, amivel egyik "társaságból" sem néznek ki, s még ha ennek különösebb jelentőséget tulajdonítanánk. Ha magasabb vagy, külön előnyösebb, mint a 210cm-es bot, vagy az alatti. Ha jelen pillanatban egy pergetőbotot tarthatnék meg a szortimentemből, tuti, hogy a 8 lábas botom lenne az. Parton, csónakban, fák alatt, kövezésen... mindenhol nagyon jó.

És rátérhetünk a dobótömegre/dobósúlyra. Rá fogom vágni gátlástalanul a 10-30 grammot különösebb szívfájdalom nélkül. Sőt, bárkivel vitába is szállok erről, aki meg akar győzni az ellenkezőjéről. Gyakorlatilag a pergetéshez használt csalik 80%-a beleesik ebbe a tartományba, s tudjuk, hogy a dobótömeget csalihoz választjuk, nem halhoz. Aki esetleg ezen botok "erején" gondolkozna: a kérdés szinte értelmetlen. Vizeinkben található halaink jelentős többségét gond nélkül ki tudjuk fárasztani ezekkel a botokkal. A harcsát nem, de az vicces lesz. Nekem még nem volt szerencsém atomtengeralattjáróba botlanom csukázás közben. De már nagyon várom. Domolykós csalikhoz épp nem a legideálisabb, illetve nagy twister és jig ólomfejekhez nem épp a legoptimálisabb választás, de kompromisszumokat kell kötnünk. Ha majd minden második alkalommal azon kapjuk magunkat, hogy sügéreket hajtunk a csatornán 00-ás körforgóval, akkor gondolkozzunk el finomabb felszerelésen. Persze a 10-30 gramm irányadó, nem kőbe vésett: 5-20 gramm, 10-35 gramm, 4-24gramm ugyanúgy ez a kategória. Igazából ezt az értéket nagyon bajosan lehetne csak egzakt módon mérni. Azt hivatott szemléltetni, hogy milyen csalikhoz a legjobb az adott bot.

És akkor egy kis általános botológia. Egy modern és jó pergetőbot nagyon reszponzív, magas modulusú karbon alapanyagból van. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk kizárólag villámgyors botokat szabad megvásárolni, de a jelenlegi általános (és általam is preferált) botok azok bizony gyorsak és jó a csillapításuk. Ez miért jó és egyáltalán mi ez? Fogj meg egy pergetőbotot, markolj rá az orsótartónál és rázd meg. Figyeld, hogy mennyi idő alatt marad abba a rezgés. Minél hamarabb megtörténik, annál jobb. Hogy miért? A felesleges túlrezgések dobásnál csökkentik a távolságot, kapásnál és csalivezetésnél pedig a plusz rezgések felesleges impulzusokat továbbítanak. Magyarán libeg-lobog a botod és garantáltan rühelleni fogod.

Botsznobólogiai kitekintést is tartogatok a végére. Mint ennek a műfajnak az egyik középsúlyú versenyzője bizton állíthatom, hogy egy kezdő számára a gyűrűk súlya, gyűrűbetét fajtája, a parafa minősége és az orsótartó stabilitása olyan szinten sem fognak tényezőként jelentkezni, mint az ugandai időjárás. Mégis, óva intenék attól mindenkit, hogy a legalsó polcról válasszunk. A botok gyűrűinek könnyítésével és a mennyiség változtatásával a fent említett csillapítást hivatottak javítani, ami által a dobástávolság is javul. Érdekes ellentmondás, hogy a peremfutó orsókról hurkákban leszaladó zsinór röptét a nagyobb mennyiségű gyűrű a fokozott súrlódás ellenére egy bizonyos mértékig javítja. Itt kap szerepet a gyűrű betétjének anyaga, amely a kopásállóság mellett ebben is fontos szerepet kap. Ezek már olyan szintű meggyőződésbeli vitákat szülnek tapasztaltabb horgászok között is, hogy gyakorlatilag érdemes elengedni a fülünk mellett. A boltos garantáltan be fog próbálkozni a gyűrűsor anyagának és kiosztásának méltatásába. Ez a szakmája. A szilícium-karbid (SIC) betétes gyűrűk a legáltalánosabban felhasznált gyűrűk a botoknál, jó eséllyel ilyet fogunk venni. Erre érdemes rákérdezni, gyakorlati jelentősége a betétek fonott zsinór által okozott berágódása esetén van. Ha olyan botot vettünk, ami inkább az alsó kategóriába tartozik, mire berágódna, addigra már úgyis lecseréljük, ha meg nem rágódik be, akkor egyébként is jó a gyűrűsor. Tudom, hogy ez senkit nem vigasztal, de ez egy öntisztító folyamat. 

A parafára és az orsótartóra rettentő nehezemre esik sorokat áldozni. Tény, hogy a vacakabb minőségű parafa felfagy és rettentő ócskán fog kinézni. Tény, hogy az igazán rossz orsótartóban lötyögnek az orsók. Előbbire csak tapasztalat alapú kiválasztás működhet, utóbbira meg az ismert márkák keresése. 

Pár saját tipp az aktuális és a közelmúlt típusaiból, amiket tudnék ajánlani, a teljesség bármilyen értelemben vett igénye nélkül: Berkley Skeletor, Abu Vendetta, Shimano Beast Master, Daiwa Infinity Q, EnergoTeam Spin Blade, Mitchell Privilege, Pezon et Michel Redoutable Bass, Fox Rage

Legjobb vétel díj: Mitchell Privilege vagy Elite holtversenyben az Abu Vendettával

Legjobb renomé díj: Berkley Skeletor

Természetesen ne feledjük az aranyszabályt: botoknál keressük a sokkal olcsóbb használtat, nagyon sokat spórolhatunk!

Az orsó

Talán ennek a résznek a beható magyarázatától féltem a legjobban. Mivel nem lát bele senki a sajátjába, mindenkinek megvannak a saját víziói az orsókról. Olyan misztikusak és titokzatosak, mint a rántott hús. Pedig hihetetlen egyszerű dolgoknak kell ám megfelelniük:

- Elsőfékes legyen

- Rakja szépen a zsinórt

- Legyen jól adagolható, letapadásmentes fékje

- Legyen tartós

Látnokok előnyben, aki mindezt meg tudja állapítani egy orsóról és még a tárcája is megengedi, akkor ne teketóriázzon, vegye meg. A maradék halandónak, mint amilyen én is vagyok igen komoly fejtörést okoz a megfelelő orsó kiválasztása. Említettem már, hogy én első igazi pergetőorsónak egy Techniumot vettem. Beletekerve jó sok kilométert azt kell, hogy mondjam, hogy megfelelt minden általam támasztott kritériumnak. Elajándékoztam egy barátomnak, mert lecseréltem és használtan is röhejes áron tudtam volna eladni. Aztán egy hatalmas akcióban sikerült saját árához bagatel összegért megvásárolnom egy Shimano Stella 3000FD-t, amit gyakorlatilag azóta is használok. Igen, szinte kizárólagosan.

És itt rátérhetünk a pergetőorsók egy nagyon jó tulajdonságára: kevés kell belőlük. Okosan érdemes választani, mert ha jól beválnak, jó eséllyel nem fogod őket egy darabig leváltani. Jelen sorok írásakor négy pergetőorsóval rendelkezem, ezekből a 3000-res Shimanot (ami mellesleg csak dobmélységben tér el a 2500astól) használom az esetek jelentős részében. A nagyobbik peremfutó orsómat, egy Daiwát igen-igen ritkán veszem elő, mert ez súlyában és karakterében inkább a keményebb megpróbáltatásokhoz szükséges. A másik kettő multiorsó, nem erre a lapra tartozik.

A súly mellé tegyünk egy felkiáltójelet. A nagyobbik orsóm sem feltétlenül a fékerejével, vagy a strapabírásával győz a kisebbik felett. A kisebbik fékereje is jóval meghaladja a 4kg-ot, mint a piacon kapható orsók nagy többsége. Segítségképp, a kis Nexave 1000-res hátsófékes orsónál is 1kg körüli a fékerő, de egy átlag hátsófékes orsónál is 2kg terhelésre mozdul meg a fék. Ez a fékerő tökéletesen alkalmas egy átlagos bot karikába hajtására, majd ripityára törésére, nem szükséges eddig elmennünk. A nagyobbik orsó az erősebb, jobb teherbírású és nagyobb dobótömegű botjaimhoz passzol jobban súlyban és dobméretben. 

Ezért kezdésnek mindenképp egy 200 és 300 gramm közötti, körülbelül 2500-as Shimano, vagy 2000-es Daiwa méretnek megfelelő orsót javasolnék a kombónkhoz. Ez zsinórkapacitásban, méretben és súlyban is tökéletesen fog harmonizálni a botunkkal.

A dobemelés kérdése egy eldönthetetlen hitvita és az orsósznobéria bűvkörébe tartozik. A Shimano esküszik a wormshaftos dobemelésre, míg a Daiwánál a jobb modellek kizárólag excenteres dobemelésűek. Ennek a zsinórfektetésben van szerepe, ami talán a legeslegfontosabb szempont egy pergetőorsónál. Általánosságban elmondható, hogy a Shimano az olcsóbb modelljeit szereli excenteres dobemeléssel, amik nem igazán adnak jó zsinórképet, míg a Daiwa esetében ugyanez a dobemelés gyönyörű eredményeket mutat. Sokan mondják, hogy a rendszer kopásával az excenteres dobemelés zsinórképe romolhat, de ez nem az a magasság, amivel nekünk érdemes lenne foglalkozni. A wormshaftos (csigatengelyes) dobemelés általában jó előjel.

A csapágyak száma a non plus ultra misztérium. Ha jobban belegondolunk, 5-6 csapágynak mindenre elégnek kell lennie, minden efölötti csapágy a parasztvakítás témakörébe tartozik. A gyártók nagy mesterei ennek, nem is feltétlenül érdemes komolyan venni a csapágyszámot. Általánosságban elmondható, hogy nem igazi fokmérő. Manapság egy jól eltalált műanyag persely sokszor jobb szolgálatot tud tenni, mint egy gyenge minőségű golyóscsapágy.  Tehát erre ne figyeljünk.

Na igen, felmerül a kérdés, hogy akkor mire alapozzunk. Talán kicsit vadul fog hangzani a dolog elsőre, de bizony érdemes az árra hagyatkoznunk. Általában az azonos kategóriájú orsókat hasonlóan árazzák a nagy gyártók. Aranyszabályként elmondható, hogy a Shimano és a Daiwa árfekvése jellemzően picivel felette van a kevésbé prosperáló cégek árainak, mint pl. a Balzer, a Penn, a Ryobi vagy az Okuma. Miután végigolvastuk az összes létező fórumot és végigböngésztük az egymásnak ellentmondó véleményeket, láttuk lefotózva a kiszemelt orsónk zsinórprofilját, azután jellemzően le tudjuk vonni a konzekvenciát: csodák márpedig nincsenek. Azaz nagyon ritkán.

Az ár alapú értékítéleten felhördülőknek megpróbálom elmagyarázni, hogy hogyan jutottam erre a következtetésre. A 20 ezer forint környéki orsókat a tapasztaltabb, rutinosabb horgászok milliói vásárolják világszerte. Azt lehet mondani, hogy nagyjából ebben az összegben határozhatjuk meg a gyártásból fakadó költségeket és a reklámozásra, szervízhálózatra szánt összeget beleszámolva az átlagos orsók racionális árát. Egy így beárazott orsó sikerét meghatározza az, hogy a felvevő közönség hogy viszonyul az adott típushoz, sőt, magához a gyártóhoz is. Mivel jellemzően ezek a "tömegcikkek", a "volume makerek", a gyár nem engedheti meg, hogy ebben a szegmensben igazán vacak dolgot alkosson. Ezért szükségszerűen a kezdőknek is jó választás ezen bejáratott, nemzetközi (!!!) szériák valamelyike. Árban felfelé és lefelé mutatkozhatnak eltérések, ezért mindemellett buzdítok mindenkit arra, hogy kezdőként ne vadásszon speciális kuriózumokra, szériákra, inkább válasszon egyet a megbecsült gyártók valamelyikéből. 

A végére következzen egy kis gyűjtés az általam javasolt típusokból: Shimano Technium, Daiwa Exceler, Okuma Trio, Ryobi Zauber, Abu Garcia Orra, Cormoran Corcast, Balzer Metallica

Legjobb vétel díj: Okuma Trio

Legjobb renomé díj: Ryobi Zauber

A zsinór

Bizton állíthatom, hogy a nehezén túl vagyunk. Vegyünk egy spulni PowerProt vagy Tufflinet és irány a part. Esetleg Spiderwiret vagy Berkley Firelinet.

Ebben egyelőre nincs vita a horgásztársadalomban, szerencsére ezek a zsinórok annyira kiemelkedően jók a kategóriatársaikhoz képest és annyira nem sokkal drágábbak, hogy kár is a típusra szót fecsérelni. Ha ezt a négy típust megemlítjük, szerintem bármelyik horgásztársam azt fogja rá mondani, hogy ja, az jófajta. 

A mérethez viszont kellhet egy kis segítség, mert ez gondot szokott okozni. Én a 0.13-mas Powerpronál semmiképp sem mennék feljebb elsőre. Ennek 8kg a szakítószilárdsága, csomózás után ez nagyjából 4-5kg gyakorlati szakítót jelent, amit se a botunk, se az orsónk nem fog bírni károsodás nélkül. Szélsőséges helyzetekben kellhet a vastagabb kanóc, de épp nem a szélsőséges helyzetekre építkezünk. Jómagam is ezt a méretet használom, néha picit felette, hogy az akadóból kézzel ki tudjam hajtani a horgot, hogy ne vesszen el a csalim. Első zsinórnak ezt javaslom.

Hogy milyen színt? Jelentem, sikerült az évek során levonnom a hosszas fórumbeli vitázások és véget nem érő szájkaraték tanulságát: ami jobban megy a kabátunkhoz.

Legjobb vétel díj: talán a Spider, de nagyjából azonos.

Legjobb renomé díj: Powerpro

A satöbbik

És elérkeztünk a "legutolsó polchoz" a horgászboltban. Első pergetőélmény hajtásához két fantasztikus halat javaslok: a csukát és a balint. Ennek tükrében szükségünk lesz még egy pár drótelőkére (javaslom a klasszikus karabínerűt, sajnos a Rapalánál nem gondoltak arra, hogy saját márkájuk, a Storm gumihalait egyszerűen lehetetlen érdemben az előkéjükre szuszakolni). Kizárólag drótban gondolkodjunk, ráérünk még spekulálni egy sort wolframon és kevláron, hardmonon (a rend kedvéért: csak hogy utána ismét visszatérjünk a dróthoz).

Szükségünk lesz még egy egyszerű, pár ezer forintos tarisznyára, hátizsákra (ennél semmiképpen se vegyünk drágább, speciálisabb holmit, mert egyelőre nem tudjuk, hogy milyen csalikkal és hol fogunk főként horgászni), valamint egy-két átlátszó twisteres dobozra, ami belefér a tarisznyába, illetve egy két apróságra.

Egy bevásárlólista a szükséges dolgokról:

- Drótelőke (15-20cm-es), 5-6db

- Tarisznya, kis hátizsák

- Két átlátszó twisteres doboz

- Egy laposfogó a horgok kiszedéséhez

- Egy egyszerű, párszáz forintos szájfeszítő a sérülések elkerülésére

Egy bevásárlólista a "jó, ha van" dolgokról:

- Polárszűrős napszemüveg, hogy lássuk, mi történik a víz alatt és úgy általában, lássunk

- Egy kis méretű merítőháló, esetleg legyező merítő (mert az szép, vagány és hasznos is)

- Kompakt kis mérleg (ehhez kell a kis merítő, hogy meg tudjuk rendesen mérni a halat)

Amit elsőre lesztek kedvesek mellőzni:

- Lip-grip. Kérlek. Ne. Vegyél. Szerintem egyébként nem nagyon jó semmire.

Hát nem nagyszerű? Már csak csali kell.

A csali

Na igen. Mielőtt nekiesnék annak, hogy megmondom a tutit, szögezzünk le pár dolgot a pergetéssel kapcsolatban: Pergetni egyszerű és a pergetéshez nem kell sok cucc.

Alá is tudom támasztani: be kell dobni a csalit a hal elé és kihúzni vele a halat. És csak egy műcsali kell, amelyiket bekapja a hal.

Sajnos nem lehet mindig tudni, hogy a hal hol van és hogy melyik az a csali, ami épp tetszik neki, ez némileg árnyalja a képet.

Mivel előbbiről érdemben nem tudok ezen sorok keretei miatt nyilatkozni, utóbbihoz sajnos egy lexikon is kevés lenne, arra a pár típusra szorítkozom, amit első körben javaslok.

Műhalak

Na, a műhalakat egyáltalán nem. Bár kétségkívül csábító, és az egyszerű fogás ígéretét hordázzák magukban, a valóságban elképesztően költséges egy készlet összeállítása és kezdőnek nagyon ellenjavallt. Pillanatok alatt ki tud ürülni az ember pénztárcája 4-5 műhaltól is. Bár a Rapala, a Storm, az Ugly Duckling, a Salmo nagyon nagyon szuper dolgokat árul és lehet, hogy sokan megköveznek ezért, de nem javaslom a túlzott vásárlást. Egy egy Salmo beleférhet, de csak felügyelet mellett. Saját magunk ne ugorjunk ennek neki.

Kanalak

A kanalakkal már egy fokkal jobb a helyzet. Ezekkel csak simán nehezebb halat fogni. Ellenben legalább olcsóbbak. Az Abu Toby, az Orkla és a Gipo kanalak bizony nagyon jól működnek az értő kezekben. Nem nyúlunk mellé, ha ezekből vásárolunk, mert később biztos hasznukat vesszük, de kezdetekben megkockáztatom ez lesz a legeredménytelenebb csalifajtánk. Mértékkel és tartózkodással vásároljunk belőlük, a vezetésükre nagyon rá kell érezni. A speciális, balinozósabb darabokat szinte "ész nélkül" vontatva sikeresek lehetünk az őnlakta helyeken.

Körforgók

Kis túlzással azt mondhatom, hogy a leginkább hülyebiztos megoldás a körforgó villantók vásárlása. Bár tekeri a zsinórt, ami miatt sok kárt fog okozni az első adag zsinórunkban, mégis gyakorlatilag nem lehet elhibázni a csalivezetést. A körforgóval egyszerű a vontatási mélységet belőni (egész egyszerűen addig kell engedni, amíg a megfelelő mélységbe le nem süllyed és érzéssel bevontatni), és a halak is kedvelik. Ha nagyobb, csukás villantókat használunk, a drótelőke miatt egyébként is lesz forgó a zsinórunkon - ennél kisebb csalik esetén se feledkezzünk meg, ha domolykóra vadászunk. Ez utóbbira 00-ás, 0-ás, előbbire a nagyobb, 5-ös méretű Dam Effzett, Mepps vagy Blue Fox körforgók tökéletesek. Silányat ne vegyünk, az a száz forint nagyon meg tudja bosszúlni magát, ha nem forog tökéletesen. Mélyebb vizeken excenter ólommal, vagy anélkül lesúlyozva remekül szolgál és még a zsinórt sem csavarja.

Gumik

Sajnos nem tudok a gumihalakról elfogultság nélkül beszélni. Jómagam újrakezdésemkor dömpernyi mennyiséget vettem belőle, ezt a szokásomat azóta is tartom. Rendkívül olcsó, teret enged ezért a kísérletezésnek, a színkombinációk kikísérletezésének. Eredményes a legtöbb általam ismert és meghorgászott hal és víztípusra. 

A Twister vagy Jigfej vásárlása kemény dió, de igazából csak akkor érezzük fej és fej között az eltérést, ha már annyira vájt fülűvé váltunk, hogy a beakasztó szem, a színezés, a szem mérete, a horog öble, a horog szárának hossza, a gumirögzítő rugó vagy szem tényezőként szerepel a kiválasztásnál. Kezdésnek nem nyúlunk mellé pár csomag jó hegyes horgú darabbal, ami akár lehet mindenféle színezéstől mentes.

Azt javaslom, hogy első körben 6-10gr közé lőjük be a fejeinket, de természetesen vehetünk lényegesen kisebbeket és picit nagyobbakat is. Sokkal nagyobbat már nem nagyon tudunk eredményesen vezetni az ajánlott bottal. Próbálkozzunk rövidebb és hosszabb szárú horgokkal - figyeljünk rá, hogy akár könnyebb, mégis nagyobb horgú darabok is kaphatók, amik a felszínközeli vontatáshoz is alkalmasak.

A közhiedelemmel ellentétben a twisterek és a gumihalak vízközt is remekül megállják a helyüket. Sőt, néha eredményesebbek minden másnál. A vezetésük kis gyakorlást igényel, a legjobb, ha kellően átlátszó vízben figyelgetjük a part közelében, hogy hogyan reagálnak a mozdulatainkra. Hamar bele lehet jönni. 

Olyan töménytelen mennyiségű gumihal kapható manapság, hogy márkát szinte nem is érdemes mondanom. Ne legyen se túl kemény, se túlságosan lágy. Ha a bolton felnyúlunk a "középső" polcra, akasszunk le egy pár zacskóval és kísérletezzünk.

A gumihalaknak egy speciális fajtája mellett nem tudok elmenni szó nélkül, ezek az én személyes kedvenceim: az egybeöntött halacskák. Jelenleg, a legjobb tudásom szerint a Storm rendelkezik a legbővebb kínálattal Magyarországon. Érdemes kipróbálni, viszonylag macera mentes megoldás és rendkívül eredményes csalik. Én mindig tartok magamnál többféle színben, számtalanszor mentette meg a betlis napomat. Kedvelem a természetes színeket, nagyon egyszerű kiválasztani az adott vízre jellemző táplálékhalhoz passzolót. Nem is nagy ördöngösség vezetni.

Nnna. Tudsz mindent. Irány pergetni!