Spanyolviasz következik!
Kicsit ódzkodom az ilyen nagyarcú kijelentésektől, de bizony most azt hiszem, hogy valami saját jön. Elképzelhető persze, hogy más is kitalálta már velem párhuzamosan (ma már a rádió és a helikopter sem biztos ugye), de ettől picit a saját agyam szüleményének tartom az ötletet. Nyilvánvalóan nem az, hiszen kereskedelmi forgalomban is létezik, de ennyi önajnározás nekem is jár.
Történt ugyanis, hogy a nagy orsóvásárlási dilemmám kellős közepén borzalmasan elkenődve a bámulatos szarsággyűjteményből, ami a pergető és multis orsók dimenzióján túl létezik, elkezdtem alternatívák után kutatni az interneten.
Ugyanis rájöttem, hogy ha még a legeslegfelsőbb rétegben kutakodva is olyan kiábrándító gennygócok vannak méregdrágán, mint a Basia, akkor ez a világ már semmit nem tud nyújtani számomra.
Egyébként Baitrunnereket vettem, de ez mellékes.
Mivel rengeteg pöpec elsőfékes orsó létezik és hosszas vacakolás után sem bírtam feldolgozni, hogy mi is különbözteti meg a gyorsfékes orsóktól, elhatároztam, hogy szétkapok egyet, mint hülyegyerek a nintendot.
Az eredmény bámulatos volt, nem csak hogy azonnal Benyusnak éreztem magam, de rájöttem arra, hogy miért van az, hogy nem az orsó fékcsillagának menetemelkedésétől függ a fék szorításának gyorsasága. Fellelkesülve ezen (szinte majdnem annyira, mint amikor fiatal tizenévesként felfedeztem magamnak a maszturbációt) rájöttem, hogy soha többé nem veszek más orsót, csak elsőfékest. Aztán persze vettem még egy Baitrunnert.
De azért megmutatom, hogy hogy is kell ezt csinálni, ha valaki egy rendes univerzális pontyozó/feederező/amúrozó/marlinozó/angolnázó/csukázó orsót szeretne magának, és mondjuk ha már elkölt húszezret, akkor nem valami vállalhatatlan nyeletőfékesnek csúfolt romhalmazt akar magának. Ha én most vennék orsót, hallgatnék magamra.
Ímhol:
A fékcsillag a kulcsa mindennek. Na meg a dob. a fékcsillag minden egyes tekeréskor jobban belepaszírozódik a féklamellákba, és ez ellen a folyamat ellen mi mit sem tehetünk. Persze csak a felületes szemlélő szerint.
Ugyanis a fékcsillag nem egy olyan pofonegyszerű szerkezet, mint amit mi elképzelünk magunknak. Ha leaprítjuk róla a kis fedelet (ami nagyon remélem, hogy nem csak az én orsóimnál leválasztható), akkor láthatóvá válik az a pici, ámde bazi erős rugó, ami a feszítést és magát a fékutat is kontrollálja.
Első lépésként a vállalkozó szelleműek dobják ki a rugót a szerkezetből (persze ne túl messze) és szépen csavarják vissza a csillagot a helyére. Ez, amennyiben a lamellákig leér a becsavart csillag kiálló része máris a várt eredménnyel jár.
Az én tesztalanyom egy makacs kis jószág volt, csak az orsók 50%-ánál arat sikert ez a történet. Második lépésként pakoljunk át féklamellákat a pótdobból az eredetibe. Iiigen, ezzel máris el tudjuk érni a szorító hatást és voila, ott is van a szuper kis gyorsfékes orsónk, enjoy! Hálaleveleket a szerkesztőségbe.
Na persze, megint idáig hallatszanak a huhogók, oké oké. Te ugye nem ennyire akartad gyorsra a féked, hogy egy menet és máris satura záródjon. Semmi baj. Ugyanis a kötekedő fajtáknak is van egy megoldás: a rugó rövidítése hasonlóan jó eredményekkel jár. Amennyiben nem akarunk a filclamellákkal játszogatni, próbáljunk meg a levágott rugódarab alá olyan méretű alátétet (alátéteket) tenni, amik ellensúlyozzák a levágott mennyiséget. Így pár fordulattal satura tudjuk húzni a féket, és mégsem költöttünk nagyon drága quickdragre, vagy valami túlárazott shimanora.
Update, amiért hezitáltam a postolással: sajnos miközben ordas nagy lustaságom közben képeket kerestem, rájöttem, hogy ezt bizony más is kitalálta. Ez van. Nem baj, közkincs. Én csak örülök neki, egyszerű a dolog végülis, mint a pofon. A lenti videón megtekinthető az illusztráció.
Természetesen bármilyen elsőfékes orsóval működik, aminek szétszedhető a fékcsillagja.
Használjátok egészséggel!
