Friss topikok

  • Napcsapda: szia! egy teleszkópos horgászbot-szerű "alkatrészre" volna szükségem egy fejlesztéshez, amelyet s... (2016.09.12. 20:33) Horgászbotot építek, mert túl sok a horgászbotom
  • Chayenne: Jó, hogy ezt leírtátok.....bár előbb-utóbb én is láttam volna. Akár hová csöppenek, nem kell sok i... (2016.02.07. 17:12) Feedert mindenre!
  • Chayenne: Irtó jó írás! Élmény volt olvasni! 10-15 éve pergettem utoljára aktívan, és hát most jött el az id... (2016.02.07. 07:30) Pergető cucc
  • Chayenne: Nagyon jó írások.....de azért a kiegészítő cucc mizériát olcsóbban is meg lehet úszni, minthogy ma... (2016.02.07. 07:15) Motyók, amikre mindenképp szükségem van
  • DunaiHorgaszat: Annyit fűznék hozzá, hogy ha a Dunára mész( fővárosi szakasz pl, vagy Petróleum öböl ) és csak a l... (2012.09.04. 12:48) Feeder cucc

Feeder helyett - Finomszerelékes fenekezés tavon

2011.12.17. 00:11 vau

Sokakban felmerül a kérdés, hogy ha nincs szükség épp a nagy dobásra, a célhal a ponty és az amúr, de méreteikben épp jellemzően nem az ölnyi méretű jószágok csobognak a tóban, akkor mit is lehet kezdeni magunkkal.

Bár nekiállhatnánk úszózni, de tegyük fel, hogy kényelmes lurkók vagyunk, amilyen például én vagyok, aki miután eltöltött egy egész napot egyetlen pont bambulásával 40 centiméterre, szeretné kihasználni azt a jóisten adta lehetőséget, hogy a szemünk fókuszát változtatni tudjuk. Lényeg a lényeg, eltökéltük, hogy fenekezünk.

Szinte adja magát a feeder, ami kétségtelenül az egyik leguniverzálisabb horgászmódszer. A kis bodriktól a nagy disznó pacnipontyokat is sikerrel ki tudjuk szedni egy jobb felszereléssel és még a kapásjelzőkkel sem kell vacakolni. Viszont vannak helyzetek, amikor nem a legideálisabb. Bizony, hogy nem. 

A feederezés előnyeit már lefirkantottam pár éve, ezek nagyjából azóta sem változtak. A szívem csücske a módszer, amikor gyerekként a Mosoni-Dunán kajtattam a kárászokat, ugyan nem nagyon tudtam róla, de a rendkívül érzékeny végű teleszkópos, 2.70es kis Silstarom végét figyelve régóta felfedeztem magamnak. Ez persze csak évekkel később tudatosult bennem, amikor újból elkezdtem összevásárolni a felszerelésemet.

Sokak szerint az utánozhatatlanul finom szerelék az, ami verhetetlenné teszi és ez részben igaz is. Ami viszont egy komoly tévhit, hogy a főzsinór átmérőjének számottevő jelentősége lenne. A saját bőrömön tapasztaltam meg a feltevés tévességét, amikor a szokatlanul lágy pontyozóbotjaimmal istenkísértettem 0.25-ös zsinórral a Derítő tavon.

Miután sokan lehülyéztek, természetesen én is átszoktam a picikét vastagabb zsinórokra. Valamiért az a tévképzete van a legtöbb horgásznak, hogy a vékonyabb főzsinór több halat eredményez. Valójában persze ez nincs így. A zsinórsűrűség okozhat anomáliát a fogási mennyiségben, ha csapatban vagyunk, és jobbról balról távolra horgásznak mellettünk és lapos szögben állnak a zsinórok, ebben az esetben talán lehet jelentősége, de én még ebben is picit kételkedek. Ha a dolog fizikáját nézzük, kapásjelzés tekintetében a zsinór iszapban lévő része vastagabb zsinór használata esetén szükségszerűen jobban "tapadhat", de minimum kétségesnek tartom, hogy ezt számottevően észrevennénk akár fél tizedmiliméteres vastagságbeli eltérésnél is (egy számítást megérne a hitelesség kedvéért, de elképesztően lusta vagyok).

Tehát tudjuk, hogy a zsinórvastagságnál egy 0.23-0.26-os mérettel nagyon nem nyúlhatunk mellé. Pikánsabb vastagságokat is kipróbálhatunk és szoktam is fonott zsinórral, de ez esetben ügyelnünk kell arra, hogy a botunk megfelelően tompítsa a halunk kirohanásait. Magyarán taknyosabb bot kell hozzá.

A feederezés nehézségeinél első helyen szoktam felemlegetni az éjszakai horgászatot, nem szoktam hangoztatni, de a hideg is egy ilyen gonosz faktor, az uszadékos, vízinövényes terep úgyszintén. Különösen a magamfajta vakegerek tudnak rendkívül rosszul járni a második-harmadik akciódúsabb fárasztás után, amikor éjszaka akarnak bedobni a bot végére gubancolódott zsinórral. Könnyen vége lehet a pecának.

Igen a feeder nagyon sérülékeny, és a szennyeződésektől, vagy hajnali fagytól eltömődött, elzáródott spiccgyűrű azonnali csúnya halált tud okozni. Legalábbis a dédelgetett botok számára.

A másik gyenge pontja az éjszakai horgászatoknál maga a kapásjelzési mechanizmusa, amihez merőlegesen kell elhelyezni a parton. Ugyan meg lehet oldani (meg is szoktam) rodpoddal, combosan leszúrt ágasokkal, jó bottartó fejekkel, hogy ne a tóból kelljen a botokat előhalászni, de azért bizony becsúszik egy két eset, amikor menthetetlenül kepeszthetünk jobb esetben "csak" a botok után. Ha annyira ügyesek vagyunk, mint a szerző, akkor persze háromlábak, kikapcsolt elektromos kapásjelzők, fémjelzett szupertartós Vario Feeder Rod Podok is kiköthetnek a vízben. Hebehurgya vagyok, na.

A pontyozásnál használt Eclipse podom, vihartalpakkal, a sátram leszúróival és a pontyozó gumis bottartóimmal kombinálva majdnem teljesen hülyebiztosan tartják a botjaimat.

A merőleges elhelyezkedést viszont sajnos nem pipáltuk ki teljesen. Másik hátránya ennek, hogy relatíve kis helyen, nádlyukakban igazi horror a bot alkalmazása. Versenyládám nincs, szerintem nem is lesz, megfelelő módszer meg megint csak a pod cígölése, mivel egy ilyen helyzetben rettentő macerás leszúrókkal megoldani a bot elejének (vagy hátuljának) a rögzítését. Ha egy stégen ketten akarunk horgászni, akkor egymásnak háttal kell, de ezt már meg sem említem.

És csak hogy ne legyen minden fenékig tejfel, ott van az eltérő bothosszok problémája. Jómagam hallgattam az okosabbakra, akik két különböző hosszúságú botot ajánlottak a legelején és magam is néha toldó nélkül használom az egyik feedert. Az eltérő bothosszok kimondva-kimondatlan nagyon sok bosszúságot tudnak okozni. Tudom, hogy olvasóim kivétel nélkül dobózsenik, mint ahogy én is, de bizony előfordul, hogy kicsit mellémegy a PVA csomag bedobáskor, amit nem húzok már ki. Ilyenkor viszont a botok helycseréje szintén körülményes.

Szóval hogy oldjuk meg, hogy sok kapásunk legyen, megfogjuk a finoman kapó, átlagos fizikumú halainkat?

Hát nem egy nagy varázslat, egész egyszerűen vissza a kezdetekhez. Az egész feederes finom pontyozós mizéria először ott kezdett gyanús lenni bennem, amikor rájöttem, hogy cimborám pontosan olyan vastag előkét használ a feederein, mint én a pontyozóimon. Nekünk sem kell restnek lenni, bátran tegyünk fel olyan vékony előkét, amilyent csak a botunk elbír. Nem bíztatok senkit ilyen marhaságra, én is csak titokban szoktam csinálni, de úgy teszteltem a még biztonsággal alkalmazható előkét, hogy horgostul beleakasztottam egy etetőanyagos zacskóba, és az ideálisnál lazább fékkel bevágtam neki és megnéztem, hogy elszakad-e. A fox pontyozóimmal nagyon le lehet finomítani az előkevastagságot, de tovább tuningolhatjuk erőgumival, ha kicsit durungabb botjaink vannak.

Hagyományos fenekezésnél is alkalmazhatjuk a lefinomított horgokat és előkét, s igazából semmi, de semmi nem akadályoz meg bennünket, hogy csúszóra kössük az ólmunkat. Vagy épp nem. Vagy épp az etetőkosarat. A legtöbb hazai halfaj képtelen megkülönböztetni a method kosarat, a feeder kosarat és az etetőkosarat.  Természetesen nem kell lemondanunk a hajszálelőkés csalifelkínálásról, de ha a célhalaink között compók (hú de ritka dolog is ez...), dévérek is vannak, és bojli vagy pellet helyett élőcsalit, vagy horogra szúrt kukoricát szeretnénk használni ez teljes mértékben lehetséges.

Nagyon sokszor preferálom a háromrészes pergetőbotokból fenekezővé avanzsált botjaimat. Kényelmes őket szállítani, ezért potyautasként bármikor beférek harmadiknak egy autóba, csukázni is tudok velük, erőgumival meg az előző posztok között említett túlzott gyorsaságát is tudom kompenzálni. A dobástávolság tökéletesen elégséges a legtöbb helyen, nyilván speciális helyzetek adódhatnak, amikor improvizálni kell, de az esetek döntő többségében a bot brutális jó csillapítása és a kellően vékony zsinór meglepően jól tud teljesíteni.

Aki nem szállítási hossz fetisiszta, mint én, azoknak a barbel botok, s még inkább a twin tip botok közül ajánlanék felszerelést. A sajátosságuk, hogy kétféle második tag tartozik hozzájuk, az egyik rezgőspicces, a másik hagyományos, avon spicces. Ezek a pálcák nagyon praktikusak, rögtön kétfajta horgászbotunk van, amivel le tudunk menni nagyobb folyókra is anélkül, hogy a szöszt buherálnánk félóránként a spiccgyűrűkből, és kisebb vízen tudunk velük fenekezni, mindezt úgy, hogy garantáltan nem jönnek zavarba nagyobb pontyoktól, márnáktól sem.  



Bátrabbak kísérletezhetnek pergetőbotokkal, lágyabb un. "stalker" pontyozóbotokkal (ezek gyakorlatilag hagyományos botok, csupán le vannak rövidítve, hogy könnyebben mozoghassunk velük), erősebb úszós botokat, vagy azok, akiknek nem okoz kényelmetlenséget természetesen használhatnak lágyabb pontyozóbotokat a célra.

 

A végszerelékkel önmagában meg lehetne tölteni egy könyvet. Bátorkodom megadni egy irányadó tartományt, amit persze lehet finomítani, durvítani, ki hogy szereti.

  • 2.40m-3.90m a finom előkékhez kellően lágy horgászbot (nem szabad meglepődni a rövidebb méreten, sokkal több helyzetben sokkal kényelmesebb inkább, mint hátrányos, gondoljunk csak a csónakos horgászatra, vagy zegzugos, akadós holtágakra)
  • 0.22-0.26-ös főzsinór
  • 8-12-es horog
  • 30-50gr ólom (fixen kötve inkább a nehezebbhez közelítve) vagy egyenértékű kosár


Bátran használjuk az alábbiakat, még ha az is van rájuk írva, hogy carp, vagy feeder, vagy neadjisten mindkettő:

  • Nyeletőfékes orsó ízlés szerint (távdobó, közeldobó, elsőfékes, hátsófékes)
  • Akármilyen etetőkosár
  • Gubancgátló cső
  • Gumigyöngyök mindenhova
  • Élőcsali, Pellet, bojli, kukorica, hibrid pellet, hibrid bojli, hibrid popup bojli, oldódó hibrid popup bojli pellet, hibrid snaucer
  • Leadcore (ólombetétes zsinór fixen kötött felszerelésnél)
  • PVA termékek


Arcátlanul lenyúlva egy nálam sokkal népszerűbb (és egyesek szerint jobb) horgász mottóját: de mi a csel?

Hát a kapásjelzés.

Gondosan elsunnyogtam a legkardinálisabb kérdést, hogy a fanyalgóknak is adjak muníciót. A kapásjelzés bizony a legkritikusabb része ennek a fajta horgászatnak és a korábban a feeder módszernél általam ismertetett előnyöket teljesen elveszítjük.

De vajon bánjuk-e?

Nem mindig. A pontykapások, különösen a méretes pontyok és amúrok kirohanásai jellegzetesek gyorsak és füstölősek, számottevő eltérést a kisebb célhalaknál fogunk tapasztalni. Kisebb halak fenekező horgászatában a rezgőspicces horgászatnál jobbat még nem nagyon találtak ki, ez ténykérdés. Viszont álljon itt pár dolog, ami mellet nem biztos, hogy el kellene menni:

  • Éjszaka, fűzött csalival ritkán adódik pöckölgetős, igazán finom kapás pontyoknál. Van, de nem ez az általános.
  • Leadcore-ral horgászva, fix ólommal horgászva ezeket feederezésnél sem látjuk
  • Az indokoltan 120 méterre horgászó "tömegek" közül is csak a látnoki képességűek veszik észre ezeket
  • Ha valaki elszundikál a feederek mellett (ahogy én is szoktam), egyébként is csak a nyeletős hangjára ébred.

A helyzet egyébként nem reménytelen, van egy két trükk, amivel minimalizálhatjuk a veszteségünket, álljon itt pár tanács, amit érdemes megfogadni, és majdhogynem hasonlóan érzékeny felszerelést kapunk:

  • Használjunk jó minőségű swingert karika helyett. Nem csak a kiegyensúlyozásban segít (változóan szeles időben macerás a súlyokat állítgatni, de nem lehetetlen), de megakadályozza a gubancainkat amik bevágáskor jelentkezhetnek, és a súlyozása miatt az ejtős kapást is szebben mutatják. Érdemes a láncos változatokkal próbálkozni, mivel univerzálisabbak és oldalirányban sem lengnek ki használat közben. Többletköltségük nem jelentős, de nagyon hasznos társ. Figyeljünk arra, hogy csavaros bottartó szárral tudjuk használni, amiből teljesen elegendő a 700 forintos változat is, nem kell feltétlenül felvásárolnunk a Solar nagykereskedést.
  • Próbáljuk ki a nagyon vékony (0,06-0,10) jól merülő, bevonatos fonott zsinórokat, ha a botunk lágysága engedi. Csodát láthatunk: a gyakorlatilag nulla nyúlás még a legfinomabb pöcögtetést is azonnal mutatja a swingeren. Használjuk felelősen! Az erőgumikról és a megfelelő fékbeállításról halaink védelme érdekében soha nem szabad megfeledkezni!
  • Ha lehetőség van rá, figyeljünk a zsinórra, ahol a vízbe ér! A kapásjelzőnk (nevezzük swingernek, de egyébként ugyanazt értjük alatta és nem mellékesen ugyanazt is jelenti) nem fejt ki akkora ellenállást, mint akár a feederbot spicce, ami finom kapáskor is ellentétes erőt fejt ki a halra, amikor az húzza a botot. (Ezért van szükségünk eltérő erősségű spiccekre egyébként, hogy a finnyásabbjának minél kisebb húzóerővel kelljen megküzdenie kapáskor.) Emiatt a zsinóron az egészen finom kikönnyüléseket és feszüléseket is láthatjuk.


Szándékosan nem ejtettem szót elektromos kapásjelzőkről, mert semennyire nem képezik a módszer tárgyát. Aki szeretne, az használjon (persze tekintettel a horgásztársakra), aki nem szeretné, annak nem kell. A pittyegő sarokponti módszer-elemként való kezelése legalább olyan téves, mint az, hogy melyik ponttól lesz az általam ismertetett módszer bojlizás. Nem feladatom ezt megítélni és nem is akarom, a kategória létezése is abszurd számomra.

Használjátok a módszert sokat és sokszor, fontos, hogy olyan csalit használjatok, amire épp a hal kap, és talán a legfontosabb, hogy sokszor görbüljön! Bojlival, pellettel, csontival, amivel épp jól esik. Fenekezésre fel!

 

 (A képekért köszönet az internetnek, gátlástalanul loptam őket innen-onnan, mert istenverte hideg van odakinn.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kahuna.blog.hu/api/trackback/id/tr753469960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása