Ígértem, hogy elmondom, miért akarok botot építeni.
A sztori ott kezdődik, hogy pár évvel ezelőtt rákaptam a pontyozásra. A bíbelődés a feederekkel imádnivaló és örömteli játék addig a pontig, amíg a nagy ponty által ötvenszer lehúzott zsinór húszcentis göbökbe csavarodva rá nem tekeredik az éjszaka közepén a kétunciás spicceidre, s te egy sajátos, egyszemélyes Laokoón-csoport performanszot nem mutatsz be fejlámpával a parton. Ízlés szerint javaslok egy másik kapást mindeközben.
Szóval gondolván, hogy csak nem lehet ennyi hülye, vettem két első szériás Fox Warriort (régebbi szériás szuperlágy botok), amiket annyira megkedveltem, hogy három lett belőlük kitartó ebaytúrásomnak hála.
Nem is akarom ragozni a szót, a mai nap nem ezekről a botokról beszélünk. A maguk nemében tökéletesek, nagyon szeretem őket, bár dobni lágyságuk révén nem nagyon lehet velük. Nem mint ha tudnék rendesen dobni, de ez most más kérdés. Ezeket használom minden hosszabb pecán, amikor pontyozni megyünk, márpedig a hosszabb pecákon bizony többnyire pontyozni megyünk.
Azonban a szorgos hétköznapok és a rapidhorgászatok bizony azt mutatják, hogy sok esetben bizony nincs rájuk szükség. Igaz, egészen pici pontyokat is élvezettel fárasztok velük és volt már dolguk húsz felettivel is, de a szállítási hosszuk az én kicsinek épp nem mondható szedánomhoz képest is horribilis. Amikor ketten megyünk le horgászni, a sírás kerülget sokszor, amikor szuszakoljuk be őket a lehajtott ülés mögé, a csomagtartóba. Tetőboxom és tetősínem nincs, de nem is nagyon tudnám megoldani, ha mondjuk más autójával megyünk, valamint óhatatlanul kijátszák sokan a "suttyó megalomán pontyozóbotos bojlis" ütőkártyát, ami már csak a bojlis és a pontyozóbotos miatt is sértő, hiszen törzskönyvezett pergető vagyok.
Viccet félretéve, a feederek alkalmasak lennének elvben a feladatra, viszont egy sajnálatos intermezzo, amit azóta is röhögve mesélnek kedves barátaim egymás között megtanított kételkedni a mindenhatóságukban.
Történt ugyanis, hogy egy remek kis bányatavon annál is remekebbül evett a csuka, ezért én elhatároztam, hogy márpedig ha a fene fenét eszik is, én bizony feederrel fogok csukát fogni. Igen, azzal a feederrel, amit dévérezésre sem sajnálnék bevetni.
Olyan kínos napom még soha nem volt, egyben rájöttem, hogy ilyen helyre nem hozok többet feedert, inkább szívok a pontyozókkal, azok ugyanis erre a célra mindennél jobban beváltak (a hülye angolok többnyire használják is őket csukázásra). 10 csukám maradt le a feszesnek épp nem mondható botról.
Ezen a vonalon elindulva, egyesítvén a pontyozóbotok és a többrészes botok előnyeit hamar zsákutcába futottam. Vagy értékelhetetlen gagyit árusítanak háromrészes pontyozóbot címén, vagy többrészes travel botokat, amik meg pont a sok tag miatt a használati értékükből veszítenek. Valahogy a tradíció és praktikum nem nagyon találkozott sehogy sem. Tesztgörbében ugyan megtaláltam a tökéletes átmenetet, ami alkalmas lenne elvben a célhalakra, egy 1.5lbs-2lbs márnázóbot ugyanis maradéktalanul alkalmas a versenysúlyú, kb. tíz alatti pontyok, amúrok, csukák és elsődlegesen márnák horgászatára. Meggyőződésem, hogy a felette beeső halakat is meg lehet oldani kis szerencsével. Ezek "barbel rod" néven futnak az interneten, esetleg még az "avon tip ledgering rod" vagy hasonló címkével is becsusszan egy-két darab, illetve ilyenek még a "twintip botok", amikbe rezgőspiccet lehet tűzni és egyből "feederré" alakulnak.
Ismét szembesültem a jó öreg kétrészes vs. háromrészes dilemmával, ami itt sem egy egyszerű történet. Nagyon, értsd nagyon nagyon kevés gyártó forgalmaz háromrészes márnázóbotot, egy-két high-end gyártónál találtam alkalmas eszközt. Mondhatnók helyben vagyunk, hisz' megtaláltam, amit kerestem, de sajnos nem eszik ilyen forrón a kását. Sőt, az általam ideálisnak tartott 11' hosszban is találtam pálcákat, amik ezekre a közepes távokra, amikre általában horgászom bőven elegendők. Három métert egy nagyon picit karcsúnak érzek, a távolság és az esetleges úszós csukázás miatt, 3.60-at pedig túl soknak.
Az utolsó és rém visszataszító szempontom az az volt, hogy ha lehet, legyen osztott nyeles készség legyen, lehetőleg EVA, hogy a csalihal vére és az etetőanyag ne varázsolja hentesműhellyé a botom nyelét. Ehhez bizony át kell építeni a bot nyelét, ami nem olcsó mulatság. Arról nem is beszélve, hogy a fent említett botoknál (pl. Hardy Marksman ilyen) rögtön utána le is vágnám a kezem a csonkítás miatt. Kitartó kutatásom egyik mellékszálaként találtam a Byron Mammoth Specialist XT nevű botot, amiről szinte képtelenség értékelhető információt, vagy akár csak egy képet szerezni. Ennek fényében sajnos a közel 35 ezres ára erősen visszatart attól, hogy számításba vegyem.
A feltételeket ismerve nekiálltam a netet böngészni, kevés sikerrel. Egyetlen használható eszközt találtam, ami az ára miatt tántorított el (jóóó messzire), amit a következő linken megtekinthettek: Dymag Tackle Mobile System.
De nem adtam fel, eljutottam az Abu Vendetta pergetőbothoz, amit hál' istennek árusítottak a fenti paraméterekkel. Legalábbis ezt gondoltam. A hatvan gramm dobósúlyplafon ígéretesnek ígérkezett, de sajnos korántsem volt az. Megrendelés és használat közben derült ki, hogy ugyan elsőrendű csukázóbotok, de sajnos nagyon gyorsak, ami ugye a rendeltetésszerű használatukat tekintve igazán becsülendő tulajdonság. Emiatt rengeteg halvesztésem volt, sajnos a szakáll nélküli horgos horgászatot el lehet velük felejteni, valamint három kiló alatti pontyok is az erősen rizikós tartományban vannak. Ezek ugyanis intenzívebb veretésükkel, gyakoribb forgásaikkal gyakran lemaradnak.
Maradt a keresés. Jelenleg három opcióm van: Nagyon nagyon drága (Dymag), nagyon drága (Harrison's Specialist) és utolsó mentsvárként a - kapaszkodni a székekbe - Trio Zander 3.40 az Energotól.
Ez utóbbit terveztem nyélteleníteni és újragyűrűzni házilag. Csak előbb találni kell még valakit, aki árusítja. Elvben alkalmas a fenti feladatokra, ideális a szállítási hossza, elég olcsó is ahhoz, hogy elszúrjam az újranyelezést.
Szurkoljatok. És időben kezeltessétek magatokat, ha az enyémekhez hasonló hülyeség felüti nálatok a fejét.
