A feederezés, vagy ahogy én szeretem hívni - a rezgőspicces botokkal való horgászat napjaink második legtrendibb foglalatossága a bojlizás után. A felszerelésigénye nem kisebb, mint a nagyhalas pontyozásé, ezt sokan hajlamosak elfelejteni. A módszer kézzelfogható előnye a viszonylagos mobilitása - nagyon egyszerű rövid, gyors pecákra berendezkedni.

Ennek több oka van: a feederbot - és persze ne feledjük korunk egyik legzseniálisabb találmányát, a pickerbotot - magában hordozza a kapásjelző mechanizmust a rezgőspicceiben, így a pontyozásnál használatos kapásjelzőket rögtön elfelejthetjük. A feederbotok jelentős százaléka szállítási hossz szerint is kompaktabb, mint a tradicionális pontyozóbotok, és persze az élőcsalik, pelletek hatásmechanizmusa is meglehetősen eltér a bojlik csalogató hatásától, így rövidebb időtartamú horgászatokon alaposan ráverhetünk a bojlis kollegákra halmennyiségben.

A mostanában agyonajnározott "szelektálás" a halak között nem igazán a feederezés kenyere. Bár lehetőségünk van rá, és nagyon sok, jelenleg is forgalomban lévő sztárhorgász videóján megtapasztalhatjuk a feederezés szélsőséges használatát, az elsődleges cél azt hiszem mégsem ez.

A rezgőspicces módszer hatalmas előnye az, hogy az ún. előindikációt is meglátjuk. A halak a csalit megközelítve szívogatják, az etetést turkálva sok esetben odébbpöcögtetik a szerelékünket, kosarunkat. Szívogatják a tartalmát, hörpölgetik a csalit. Ezeket a jeleket a rezgőspicc megfelelő felszerelés esetén nagyon szépen jelzi számunkra, s azt is megmutatja, hogy az etetésünk mennyire népszerű, mennyi hal kering körülötte.

Kijelenthetjük, hogy avatott szemeknek a rezgőspicc maga a halradar.

A rezgőspicces horgászatnak előnyei mellett vannak hátrányai is. Az egyik legkézzelfoghatóbb hátránya az éjszakai horgászat során tapasztalható: a rezgőspiccet nagyon körülményes megfelelően kivilágítani, a világítópatron megfelelő felrögzítése kifejezetten nehézkes, cseréje szintén, s éjszakai dobásoknál borzasztó sok látványos problémát okozhat.

Míg egy hagyományos, ritkábban gyűrűzött készségnél az orsó fékjének hosszadalmas használata (tipikusan nagy halak fárasztása) után keletkező zsinórcsavarodást könnyen észrevehetjük és orvosolhatjuk, ez a feederbotoknál gubancokat, a gyűrűknél és a felragasztott-rögzített patronnál brutális csavarokat, legrosszabb esetben bedobáskor spicctörést okozhat. Szakadás esetén három-négyszer annyi gyűrűn kell rossz esetben átfűznünk újra a zsinórt lámpafénynél, s nem utolsó sorban a vékonyabb, a módszerből fakadóan jellemzően 20-as, 22-es zsinór gyengén megvilágítható, nehezebben észrevehető, mint a 25-ös, 30-as damil, így fárasztásnál is van ideálisabb.

Ha éjszaka rezgőspiccezünk, a legnagyobb körültekintéssel tegyük: az éjszaka nem barátja a feederbotoknak.

A következőkben szeretnék a kezdőknek egy útmutatást és néhány megszívlelendő, érdek nélküli jótanácsot kiosztani a rezgőspicces horgászat felszerelésigényét illetően. A módszer sokrétűsége és sokféle alkalmazási módja természetesen szélsőséges eltéréseket mutathat, ezért el is zárkóznék az abszolút igazság megfogalmazásától. Túl az 5. komplett bot-orsó kombináción, illetve sok kipróbált eszköz, és rengeteg kollégákkal folytatott beszélgetés után azokat a lehetőségeket venném számba, amelyek alkalmazása számomra a legtöbb jó percet szerezte.

A bot

Mit szépítsük, ennél a módszernél itt dől el minden. Nem úgy, mint sok más módszer esetében, itt a bot a szemünk és a kezünk. A botnál dől el a pontos dobás (mert olyan elvetemültet még nem láttam, aki behordott volna feederrel), a botnál dől el a távolság, a botnál dől el, hogy meddig finomíthatjuk a szereléket, a botnál dől el az, hogy mennyit játszhatunk a hallal.

Ahogy már korábban leírtam: nem köthetünk kompromisszumot, törődjünk bele, hogy 15 ezer forint környékén kell vásárolnunk, s ebben az esetben is  csak használtan juthatunk  jó minőségű középkategóriás felszereléshez. Az ideális bot a pálca kettős funkcionalitásából fakadóan valahol a húszezer forintos határ környékén van: alulról felülről közelítve, kinek mit enged meg a pénztárcája.

Elszállni itt sem szabad: minden feederbot más. Egy CarbonActive teljesen más, mint egy Shimano Antares, egy Greys G-Tec vagy mint egy Abu Garcia Suveran. Az egyik progresszív, másik játékosabb, van amelyik kifejezetten kemény, megint más botoknak csak a nyéltagjában vannak az erőtartalékai - közismertebb szóval "taknyosabbak".

A premiumbotokat itt is csak az igazi diliseknek ajánlom. A középkategória a legjobb választás: Maver PowerLite, Maver Black Ice, Shimano Beast Master, Shimano Catana, TFGear Grunt, Tica TC4 remek kezdet egy hosszútávú barátsághoz.

A bot dobosúlya és hossza egy érdekesebb kérdés. Eddig ugyan nem esett szó róla, de a bot vásárlását nehezíti, hogy itt nem is egy botról beszélünk. Egy jó feeder szett legalább háromelemű - jó esetben célszerű hárm különféle méretű eszközt beszereznünk.

Természetesen - mint MINDEN módszernél legjobb az általános középszert megjelölni: ez pedig nem más, mint az Magyarországon ok nélkül parkolópályára állított medium kategóriáju feederbotok.

Egy medium feederbot a háromelemű feeder eszköztárunk sarokpontja minden esetben: egy olyan dolog, amit soha nem fogunk kidobni, és mindig örömmel veszünk elő.

És itt jön egy kis magyarázat. A 12 láb hosszú (360cm) rezgőspicces, medium kategóriájú bot gyakorlatilag bármilyen területen remekül vizsgázik. Legyen szó kisméretű, kereskedelmi, napijegyes tórendszerekről, vagy a Dunai márnázásról; a medium feederrel el tudunk boldogulni. Alkalmas nagyobb kosarak használatára is: 40-50gr-os kosaraknál többet a legtöbb esetben nem juttatunk célba. Kellően érzékeny, megbocsátó, gond nélkül megdobhatjuk vele a kellő távolságot és még magam is meglepődök néha, milyen gigantikus erőtartalékok laknak benne.

A medium kategóriájú bot maradéktalanul alkalmas a tanulásra, és hosszú távon is hű társunk lesz. A rezgőspicces pecázás kétfajta szemlélete ennél a botnál válik el.

A hardliner pecás a nagy távolságok és a nagy halak megszállotja, nagy vizeken konkurál a pontyhorgászokkal, azzal az eltéréssel, hogy mindenre szívesen horgászik - teszi mindezt keményebb felszereléssel.

A softliner etetőszúnyoggal és versenymerítővel pickerezik - megpróbálja a lehető legfinomabb felszereléssel kísérteni a szerencséjét és fejleszteni a tudását.

Az átlag feederhorgász elindul valahol a medium botoknál, és megérzi, mi másra van még mellette szüksége. Lehet, hogy kicsit felfelé mozdul, lehet, hogy kicsit finomít a felszerelésen. Ezt csak az idő tudja eldönteni.

Az ábrából látszik, hogy a medium feeder mindenkinek a jóbarátja. Természetesen egyáltalán nincs kőbe vésve, hogy a hardliner nem használhat picker botot, illetve, hogy egy softliner a megfelelő helyen nem használhat egy 4.50-es Dutch Master feederbotot.

Persze az sem kizárt, hogy valaki egy 3.60-as, és egy 3.90-es medium feeder botot használjon, sőt: megfelelő használattal a közhiedelemmel ellentétben két 3.90-es medium feederbot elhelyezése sem problémás.

Kezdőknek azt javaslom: vásárolj egy medium feeder botot, 360cm-es hosszban, használd megelégedéssel egy évig, majd ízlésednek megfelelően lépj lefelé, vagy felfelé egy bothosszt.

A kis ábrám egy dologra kíván rávilágítani: a medium feederbot univerzális és majdhogynem megkerülhetetlen részét képezi a felszerelésünknek, legyen szó menyhalazásról, süllőzésről, pontyozásról, márnázásról, dévérezésről, urambocsá' angolnázásról, csukázásról.

Az orsó

Az orsó szerencsére nem olyan komplikált választás feederezés esetén. Sőt, az igazán sokoldalúan alkalmazható orsók gyér száma miatt majdnemhogy egyértelmű, minél nem kívánhatunk jobbat.

A nyeletőfékes orsók előnyeivel tisztában vagyunk. Kapás esetén adott még jó esetben pár perc tartalék, amíg a hal húzza a zsinórt az orsóról, és mi hanyatt-homlok odaérhetünk az esemény helyszínére bevágni, esetleg felébredhetünk. Esetleg épp fárasztunk a másik boton.

A nyeletőfékes orsók a többnapos horgász barátai. Bár említettem, hogy nem előnyös éjszaka rezgőspicces botot használni, az igazi őrülteket ez nem tántoríthatja el: az éjszakai feederezés, pláne tábortűzzel, szalonnával és sörözéssel kombinálva elképzelhetetlen egy jó nyeletőfékes orsó nélkül. (Persze ha a hal által vízbe rántott bot után evezőversenyt akarunk rendezni, eltekinthetünk tőle). A feeder pont a hagyományok és a régi idők romantikáját kínálja a szélben prüntyögő teszkós elektromos kapásjelző helyett - kicsit visszatérhetünk a vegytiszta horgászathoz féknyekergetéssel és a botspicc elegáns bólogatásával.

Séfünk mai ajánlata: éjszakai feederezés vörösboros marhapörkölttel, világítópatronnal, búzasörrel és szerecsendióval.

Rövidre zárva:

Negyvenes vagy ötvenes Shimano méretnek megfelelő match vagy elsőfékes orsó, ha a használójának jók  a reflekszei, vagy nyeletőfékes orsó hasonló méretben, a kényelmesebb kollegáknak.

Tökéletes lehet a Seido 4000RA (harcifékes match), Technium 4000FA (elsőfékes), Catana 4000FA, Exage, vagy Team Daiwa D (elsőfékes),  Daiwa Exceller (elsőfékes).

A Daiwa termékeit azért nem sulykolom vehemensebben, mert hazai viszonylatban még a Shimano termékeinél is vadabbul túl vannak árazva. Azonos Daiwa termék az eBayről vásárolva nem ritkán fele árban megváltható. A Shimano egyértelmű erőfölénye miatt a hazai piacon barátságosabb, nemzetközibb árakkal operál, talán ezért egy leheletnyit jobb választás.

Nyeletőfékesben amit nyugodt szívvel merek ajánlani, hogy nem fog csalódást okozni, az a Shimano Baitrunner 5000 GTE. Nyeletőfék, méretre is tökéletes, leheletfinom és mégis tartós. Ha az XTE változatot választjuk, ügyeljünk arra, hogy az 50-es méret lényegesen nagyobb a GTE-nél. Medium-heavy, heavy feederre ajánlom.

A cájg

Pontymatrac, fertőtlenítő spré, nagy méretű merítőháló, pontyzsák

Kell, kell és kell. Nyilván nem dévérezéshez, de amikor felmerülhet a catch and release, különösen pelletes horgászatnál (és persze ne feledjük, hogy feederrel is bojlizhatunk, csak ugye a nem épp finom kapásaikról elhíresült kapitális pontyokra és amúrokra nem a legmegfelelőbb eszköz), akkor kötelező tartozékok. Ne hagyjuk otthon, szükséges és kész. Abban a körben vegyük meg, amikor a csalit és minden mást. Tekintsünk rájuk úgy, mint a felszerelésünk egyik legfontosabb részére.

Nem kell feltétlenül a legfrankóbb brit pontyhorgászok példáját követni, a Decathlon, az X2, a Spro, a Kamasaki idevágó termékei sem fognak csalódást okozni.

Zsinór

20-as, 22-es. Ne spróroljunk, 150m-re van szükségünk, plusz alátétzsinórra. Nincs jelentős árbeli eltérés az igazi szemét és a csúcsminőség között. Válasszuk a jobbat: merüljön, ne nyúljon, de ne is legyen túl sprőd. Sok más horgászhoz hasonlóan javaslom a Spro, a Tubertini és a Shimano termékeit, de pozitív tapasztalatokról számolhatok be a Formax-szal, TFG-vel, RTM-mel is. Lényeg, hogy ne legyen túl vastag: ezzel tudjuk a dobástávolságunkat maximalizálni.

Szükség esetén használhatunk fonott zsinórt is. Ezt semmiképp ne kombináljuk túl merev felszereléssel: csúnya haltépések és szakadások várhatók, ha mégis. A fonott zsinór nulla nyúlása lehetővé teszi a tökéletes kapásjelzést, ugyanakkor nagy felelősség is: rendkívül jól kell bánni a hallal, hogy a kirohanásai ne eredményezzenek borzasztó sérüléseket. A fonott zsinórról kevesen tudják, de fárasztáskor a hal oldalát is roncsolhatják.

Lehetőség szerint alkalmazzuk inkább akadós terepen, vagy nádas közelében történő horgászatnál. Nem, nem azért, mert így könnyebben "kitéphetjük" a halat... szó sincs róla!

Azért is kell a fonott zsinór nehéz terepen, hogy azonnal tudjunk reagálni a hal kapására, majd fárasztás közben a kirohanásaira, s ne csak a nyeletőfékre hangjára kapcsoljunk, amikor az állat esetleg már akadóba rohant.

Persze ebben az esetben is figyeljünk arra, hogy fonott zsinórunk 12-es, 14-es legyen, és jól merüljön.

A végszerelék

A feeder végszerelék a legegyszerűbb dolog a világon. Etetőkosár szükséges és egy horog, plusz jó esetben egyetlen csomó. Az ír módszer szerint megkötött hurkos megoldással a legegyszerűbb és legsokoldalúbb, valamint az egyik legérzékenyebb végszereléket köthetjük meg.

Bár lehet, hogy pongyola dolog, de ahelyett, hogy sokat okoskodnék a témában, gyorsan felvázolok három variációt, aztán útjára bocsátom az olvasóközönséget: jómagam is az első két szereléket használom a legtöbbet. Kunsztozni lehet, néha érdemes is: a változatoknak csak a kreativitás szab határt. Egyre figyeljünk: horgunk ne legyen 8-asnál nagyobb (már ez is brutális sok esetben), előkénk harmonizáljon főzsinórunkkal, azaz legyen 20-as, 18-as, 16-os, helyzettől függően.

Az alábbi ábrák magukért beszélnek - egyik sem saját találmány, kis utánaolvasással és gyakorlással bármelyik továbbgondolható: használjátok egészséggel.

A csali

A feederbotos horgászatban csaliként bármit felhasználhatunk. Tényleg. Köthetünk süllőző horgot, és tehetünk fel halszeletet, köthetünk hangyányi horgot tűzőszunyoggal és dévérezhetünk felhősödő etetőanyaggal (pl. VDE Super match), vagy használhatunk nagyobb horgot, fűzott pellettel és mellé valami húsos etetőt (Bait-Tech Mojo), esetleg fűzött kukoricát és Top-Mix amúros etetőt - a lehetőségek száma szó szerint határtalan. Bármit bármivel kombinálhatunk, nincsenek aranyszabályok. Ugyanúgy belefér a játékba a maggot clipbe (csontiklipsz) fűzött csontkukac és a trágyagiliszta is.

Nem kell lemondanunk a házi gyártmányú etetőanyagainkról sem, azok ugyanúgy a barátaink maradnak. A feederbotos horgászat nem egy újfajta módszer, csak a fenekezés egyfajta tökéletesedése. Mint a bojlizás - csak más az irány.

Egyebek

Mindig elfeledkezünk azokról a ketymetyekről, amik bizony kellenek és istentudja hány horgászatot tettek már tönkre, mert nem voltak nálam. Senki nem veszi sorra őket, pedig MENNYIRE bosszantó, ha nincsenek...

Hát lássuk, a kis kacatok, amik többnyire filléres tételek, de legalabb idegörlő, ha nincsenek nálunk:

Jelzőúszó - Egy bármilyen nagyobbacska úszó. Akármilyen. A barátod, ha szeretnéd tudni a vízmélységet (felólmozod, bedobod és megnézed az ereszték alapján), jelölöd vele az etetésed amíg csúzlizol.

Csúzli - ha nincs, meg vagy lőve. A csúzli a feederhorgász egyik legféltettebb kincse. Alkalmatlankodó rabsicok távoltartására és a pontos etetésre kiváló. És egy fontos dolog: itt se spóroljunk. Én személy szerint 4-5 csúzlit tönkretettem, amíg rájöttem, hogy veszek egy Drennant.

Horogszabadító - párszáz forint, kis fém vagy műanyag akármi, de próbáljunk meg nélküle törpeharcsában turkálni. Ne hagyd otthon.

Gumigyöngyök - minden szerelékhez jól jönnek. Nem nélkülözhetetlen, de megnöveli a szerelék élettartamát. Forgókhoz, ólmok csatlakozásához tegyük.

Keverőedény - nincs annál bosszantóbb, amikor nincs legalább egy vászon keverőedényünk az etetőanyag bekeverésére. Reklámszatyorban etetőanyagot keverni illúzióromboló és nem környezetbarát.

Átlátszó ragasztószalag - a legjobb éjszakai horgászatot is tönkretesz egy rossz patronrögzítő a bot végére. A cellux a mi barátunk: végső esetben tökéletes segítség a világítópartron rögzítésére.

Egy jó olló - nincs mit hozzáfűzni. Celluxot harapdálni a sötétben, fonott zsinórt tépkedni kulccsal, hátha elszakad végre... olló nélkül ne indulj el.

A tipikus feederes

A tipikus feeder felszerelésben szerepel egy medium és egy medium-heavy bot, általában 360-as, és 390-es hosszban. Nem ritka a két medium bot párosítás sem. Ezek a botok alkalmasak folyóvízi horgászatra, kereskedelmi tavas horgászatra és vadvízi horgászatra is. Emellett egy 330-as light feeder vagy egy picker bot tartalékban a finomabb, tavaszi és késő őszi helyzetekre mindíg a botzsákban van.

Orsó tekintetében két nyeletőfékest használunk, ezek lehetnek mondjuk az okuma longbow 40-es méretű példányai, vagy két shimano exage.

Ha nem is feltétlenül nagyméretű merítővel, de legalább egy jó nagy összecsukható merítőszákkal és legalább egy pontymatraccal felszerelkezve érkezik a tópartra. Egy horgásszék, és egy feederkosarakkal, erőgumival, gubancgátlócsövekkel telizsúfolt szerelékes doboz és egy keverőedényt mindig találunk mellette, a legújabb folyékony aromákkal körbebástyázva.

Ami teljesen biztos, hogy elsőre nem fog kelleni

Stég

A kis hordozható stégek a nagyok játékszerei. Általában a rakós botosok nem tudják elképzelni nélküle az életüket, és a finomszerelékesek hajlamosak megbolondulni, és megvárárolni, mindenféle kiegészítőkkel.
Egyértelműen ellenjavallt. Gyakorlati haszna az első pár évben nincs, és akármennyire vagány, nagyon macerás és körülményes használni. És persze a nagy igazság: nem fog helyettünk halat.

XYZ No Limit Feeder

Kezdőként nem fogunk 120m-re dobálni, és még ha oda dobálunk is, akkor is a bojlis, pelletes, rohanós, nyeletőfékrángatós kapást vesszük csak észre. Ez már bojlis és abból is  inkább behordós horgászat. 120m-re nem tudunk etetni sem, csak csónakkal. Keressünk inkább más horgászhelyet, vagy válasszunk más módszert a feladat megoldásához.

Az ilyen eszközök eredete Hollandia a maga hatalmas tavaival és tározóival - ugyaninnen ered a Dutch Master feedercsalád is. Nem kell komolyan fontolóra vennünk ezen botok megvásárlását. Ezek egytől egyig hasznos alkalmasságok, de tekintsünk rájuk úgy, mint kuriózumra, specialitásra.

Nem lesz rájuk szükségünk.

Surf orsó

A Surf orsók (távdobó, bigpit orsó, szörf orsó stb.) eredeti funkcionalitása a tengeri horgászatnál a távoli medertörések megdobása surf horgászbottal. Viszonylag nagy teherbírású zsinórból kell befogadniuk sokat.

Nekünk egyáltalán nem lesz rájuk szükségünk. Dobástávolságot akarunk növelni feederrel? Találjuk el a pontos végszerelék-tömeget, amit a legmesszebb lehet eljuttatni. Kevés? Keressünk más formájú kosarakat. Kevés? Csökkentsük a főzsinór átmérőjét! Kevés? Tegyél dobóelőkét és terheld a botot picit jobban. Kevés? Vegyél egy picit hosszabb botot. Kevés?

Legutoljára vegyél távdobó orsót. 

Dobóelőke

Bár az imént ajánlottam, de ne ezzel kezdjünk. A dobóelőke félrevezet, össze-vissza kínozhatjuk vele a botot, és közben nem tanulunk meg távdobni, csak izomból ostorozni. A szép, pontos dobások elsajátításához nem javaslom a dobóelőkét.

Feeder rod pod

Az idevágó passzust legszívesebben bemásolnám a bojlis horgászatról írt postomból - nem, nem kell rod-pod. Kezdjük azzal, hogy feeder rod pod nem létezik. Csak kompakt méretű rodpodok vannak, amelyek alkalmasak arra, hogy cipeljük magunkkal az egynapos horgászatainkra. Jó, ha van, de jót nem fogunk találni, olcsón semmiképp. Nekünk nem lesz másra szükségünk, mint négy menetesszárra és bottartó fejre.

Óvakodjunk a fogazott bottartó fejektől - még nem találkoztam igazán jóval.

Feeder fotel, feeder táska, feeder szák, feeder zsinór

Marketing, marketing, marketing. Ne dőljünk be. Bár sokminden lehet speciálisan kifejlesztve a feederezéshez, ezeknek a dolgoknak valójában csak elenyésző része ténylegesen az.

Az emberek nagyon sokáig tűrtőztetik magukat és hallgatnak a tapasztaltabbakra, akik marhaságnak tartják ezeket a dolgokat. Aztán eltelik fél év egy év, és a hatalmasnak hitt tapasztalattal a hátuk mögött elkezdik felvásárolni ezeket az árban persze borsos felszereléseket, általában azért, mert azt remélik, ettől eredményesebbek lesznek. Mi kerüljük el ezt a csapdát, hisz nem a mi valós igényeink kiszolgálása szüli ezt a késztetést, csak a fejlődni vágyás. Ezt az energiát (és persze pénzt) fektessük kreatív dolgokba, amik előbbre mozdítanak és jobb horgásszá, jobb emberré tesznek.

Jegyezzük meg: nem a felszerelés fogja helyettünk a halat.

 

Ceterum censeo, ne vásárolj össze szemetet.