A korábbi évek tapasztalatai azt mozdították elő bennem, hogy démonizáljak egyes dolgokat és a megértésük nélkül céltalanul nekik essek, mint annak a rendje. Ezzel az éretlen mentalitással természetesen többnyire elértem az általános elidegenedést és egyedül maradtam az álláspontommal. Mindenkinek, aki esetleg hasonló helyzetben van, volt, vagy esetleg véletlenül lesz: próbáld ki, s utána ugathatsz, drága barátom.
Így hát egy pajkos kis estén egyik barátom bojlis haverja, akivel nem ápoltunk korábban túlságosan jó kapcsolatot meginvitált másnapra egy pecázásra, amire én - azóta sem értem, mi mozgatott - készséggel igent mondtam. Mit sem törődve elveim sárba tiprásával, valamint azzal a ténnyel, hogy épp paktálok az ördöggel, összeszedtem a feederfelszerelésem, és felkészültem a másnap reggeli egynapos pecára.
A részletekkel nem untatok senkit, lényeg, hogy kicsit mélyebb belátásom lett a sport ezen ágára és nem tartom szükségszerűen az ördögtől valónak. Mint minden specializált stílusnak, ennek is megvannak az árnyoldalai. A sok felesleges leütés helyett azonnal bele is kezdenék, nálam hogyan zajlott a történet.
Rögtön az ominózus eset után nekiindultam a haldorádónak, hogy bojlis botot találjak magamnak, azzal az utólag sem titkolt jelszóval, hogy "ha egy bojlisnak megy a pontyozás, én majd megcsinálom pellettel, nem kell nekem vegyszer ahhoz, hogy halat fogjak". Aztán persze az idő és a tapasztalat ezt megerősítette, ugyanakkor egyben rá is világított, hogy mekkora sznob is vagyok.
A 'dorádó, a peca és rajtuk kívül kb. vagy ötven vacakabbnál vacakabb portál végigkotorászása után megvásároltam egy apróhirdetésben szereplő fox warrior párost, az utólag remek választásnak bizonyuló 2.5lbs tesztgörbével. (Ezúton ösztönzök mindenkit, aki esetleg hasonlón töri a fejét: ne essetek neki a harmincezres új botoknak a boltban, nézzetek körül az apróhirdetések között, általában jó áron válnak meg a tapasztaltabb sporik a belépő szintű használt felszereléseiktől, amik mellé nem utolsó sorban remek tanácsokat is kaphattok). A botokat felszereltem két Abu Garcia 505 nyeletőfékes orsóval - ami így utólag bevallom nem volt épp a legbölcsebb választás, de a rászánt keret és az ezért kapott érték mindenképp kárpótolt - s vettem hozzá pár drága ólmot és horgot, és persze rögtön bojlisnak éreztem magam. Egyetlen mentségem, hogy nem rohantam azonnal elektromos kapáselzőt és swingereket venni, és beértem a borzasztónál is rosszabb Vario Feeder Rodpod munkára fogásával, ahelyett, hogy súlyos tízezreket öltem volna bele valami márkás ostobaságba. Kis időbeli torzítást megengedve a történet sodrásának fenntartása érdekében, el is indultam nagy fityekkel a Préri tóra pecázni.
Ahol nyilván nem fogtam semmit, és ez sok ezt követő alkalommal is így volt. A jég valahol ott tört meg, amikor beláttam, hogy nem lógattam be valami instant csodát a vízbe, itt bizony tenni kell a halért. Lényegében ott álltam a sivatagban a pontyozófelszerelésemmel, és elkezdtem kapkodni, hogy na most akkor mi legyen.
Az első konkrét sikerek azután jöttek, miután a jól bejáratott feederes módszerek szerint kellő előetetéssel felfűztem a pelletet. Ezzel a húzással természetesen pontosan ugyanazt a hatást értem el, mint ha rezgőspicces botot használtam, de legalább azon kívül, hogy a kapásjelzés terén a felszerelésem lényegesen silányabb volt a korábban megszokottaknál, érdemi fejlődést nem tapasztaltam. Az előetetést és az etetést később kizárólag a PVA termékek haszálatával éltem ki, majd szépen lassan elkezdtem használni a Dynamite Strawberry Jam bojlijait, aztán bejöttek a képbe a popupok... egy idő után a csaliállomány gyarapodása viszonylag kulturált keretek közé szorította a történetet. Persze a kulturált keretek nem feltétlenül jelentenek bármilyen koncepciót.
Így tettem szert az első elektromos kapásjelzőkre és swingerekre. Aztán persze meggyúrtam az első bogyóimat, újraesztergáltattam az állványom meneteit és most itt állok, nyakig a kulimászban, és gondolkozom valami normális bottartó állványon és valami esőálló sátor beszerzésén.
És nem, nem lettem bojlis. Csak pontyozok. De erről majd a következő posztban.
