Az összes horgászmódszer hatalmas buktatója, hogy a marketingízű és marketingszagú reklámanyagokat feldolgozás nélkül, gyorsan benyeljük, aztán mintegy saját magunk igazolására elméleteket állítunk fel annak érdekében, hogy milyen remekül is cselekedtünk.

Tekintve, hogy a rááldozott pénzösszeg és az érvelés vehemenciája általában egyenesen arányos, azt hiszem - bár nyilván nem tudom mentesíteni magam az emberi tulajdonságok alól - viszonylag tárgyilagosan tudok nyilatkozni a témában.

A bojlis felszerelések eligazodásához az iránytűt többnyire szponzorokkal vastagon megfejelt szakírók vezetik, akik már rég felismerték, hogy az aktuális trendeknek megfelelő bojlis horgászmódszer a legkelendőbb portéka a jelenlegi piacon. A bojlizáshoz borzasztó mennyiségű felszerelést el lehet adni, ami a magunkfajta felszerelésfetisiszta horgászoknak vörös posztó. Az ellenállás hasztalan, de az ésszerűséget nem árt figyelembe venni. A teljesség igénye nélkül sorbavenném a felszerelés és csaliigényt, amivel az ember nekilódulhat a nagyvilágnak pontyozni.

A bot

A bot a leginkább megvezető tétel. Úgy el lehet rá verni hatalmas pénzeket, mint a sicc, és akkora szemeteket lehet összevásárolni költségkímélés céljából, hogy már másnap zokogva ülünk felette. Fogadjunk el két tényt: a szemét felszerelés megbosszulja magát ill. a minőséget meg kell fizetni.

Ennek fényében induljunk el vásárolni. Javaslatom az, hogy hacsak nincs valami sarkos okunk arra, hogy borzalmasan spóroljunk a felszerelésen, legalább botonként 12-13 ezer forintot szánjunk rá, s rögtön tudatosítsuk is magunkban, hogy ezért az árért kaphatunk minőségi, használt, belépő szintű felszerelést.

Érdemes a nagyobb márkák (Fox, Chub, Prologic, Shimano, Trakker stb.) belépő szintjű modelljeit keresgélni apróhirdetésekben.

Persze, aki teheti, az elszállhat árilag, de semmiképp nem javaslom drágább botok megvételét (Signature series bármely márkából), mert a nüansznyi dolgokat, amik sokba kerülnek rajtuk egy kezdő, de még egy bejáratott pontyhorgász sem tudja kihasználni - sőt, ha kihasználja, akkor sem biztos, hogy tetszeni fog neki.

Szóval első tanács: ne komplikáld túl a történetet. Neked egy Warrior, egy Outkast, Beast master, Force 8 Carp tökéletesen meg fog felelni elsőre, s valószínűleg a későbbiekben sem fog cserben hagyni. Válassz 2.5lbs-at, ha teheted, mert ha gerincesebbet veszel, el fogod szurni a halaidat, plána ha előtte matcheztél vagy feedereztél. Dobni jól lehet vele, s nem szenvedsz hátrányt a tavak nagyon nagy százalékán. Ahol a dobástávra szükség lenne, az egyelőre (és még jóideig) nem lesz a te tereped. A maradék tavon pedig engedélyezett a csónakos etetés és a behordás.

Erősebb tesztgörbe ott kell, ahol nem engedélyezett a behordás. Ott viszont nem árt egy hosszabb bot és 3.5lbs. Az viszont már nem a kezdők játékszere, és a gyakorlottabbak közül is ismerek nem egyet, akik nem szeretik és otthagyták a parittyázós, 150gr ólommal 130m-re dobálást. Kényelmetlen, halálosan fárasztó, a hallal is nagyon óvatosan kell bánni, és a felszerelés is eléggé speciális és máshol nem nagyon használható. És amúgyis, ne ezen kísérletezzünk, tökéletes lesz nekünk a 2.5lbs.

Az orsó

Véleményem szerint a felszerelés legkritikusabb része. Az orsók útvesztője zavarbaejtőbb a botokénál, ráadásul egyáltalán nem egyértelműen megállapítható az, hogy az adott termék mennyire lesz tartós. Míg egy botnál borítékolható, hogy sarkos félresiklások kivételével évekig hűen fogja szolgálni gazdáját, addig egy orsó bármelyik kritikus pillanatban feladhatja a szolgálatot és jobb létre szenderülhet.

Általános érvényű szabály nincs, csak az irányelveink: a két alapelvünket tartsuk szem előtt, plusz kiegészül az alábbi megállapításokkal:

Ami könnyű, az kicsi

Ami könnyű és nagy, az drága

Ami nagy és könnyű az nem nyeletőfékes

Ezt a szentháromságot figyelembe véve láthatóan kompromisszumot fogunk kötni. Hogy melyik irányba, azt sajnos mindenkinek az ízlésére bízom. A fenti szabályok által meghatározott négy alapvető típus górcső alá véve az alábbi megoldások közt lavírozhatunk:

Könnyű és kicsi:

Pro: Univerzális, bármire használhatod, nem néz ki hülyén a heavy feedereden, viszonylag mobil, valamint a finomszerelékesek alapvető utálatát a nagy böszme orsók iránt negálja.

Hátrány: Kicsi zsinórkapacitás, kis dobástávolság. Ezek behordásnál és dobásnál is zavarhatnak, nem fogják tönkretenni az életed, csak érezhető hátrányba kerülsz egy 200m zsinórkapacitású orsó esetén Merenyén pl.

Tipikus példa: Baitrunner 5000, 50-es Longbow.

Árfekvés: jellemzően 15 és 35 ezer között mozognak ezek az orsók

 Könnyű és nagy:

Pro: magától értetődő, nem teszi tönkre a fárasztást és a dobást azzal, hogy húzza a kezünket, elegáns, ízléses, elfér rajta a zsinór ami egy tengerre is elég lenne, szállítani is álom.

Hátrány: Megfizethetetlen (100 ezer felett járunk fejben) és nem nyeletőfékes

Tipikus példa: Daiwa Tournament ISO

Árfekvés: haha. 90000 felett.

 Nagy és nyeletőfékes:

Pro: akárki akármit mond, a nyeletőfék hasznos és állati kényelmes. Nem kell elbarmolni a jó előre beállított fékedet, csak egy kattintás és átváltottál nyeletőfékről a jó öreg első fékre és mehet a muri.

Hátrány: dögnehéz. Az igazán vaskosabb darabok (Helicon, Linear X, Tournament BR) 700gr felett futkároznak, ami aztán az eleganciát minden körülmények közt nélkülözi. Brutális könyörtelen mákdarálók, és a pontyozáson kívül semmire nem haszálhatod őket.

Tipikus példa: Banax Helicon

Árfekvés: hatalmas a szórás, 15-től a csillagos ég, a top kategória valahol a big baitrunnernél és a daiwa nyeletőfékesénél zárul, de a foxnak is vannak idevágó csodái

 Nagy és nem nyeletőfékes:

Pro: nagy zsinórtároló kapacitás, nagyobb dobástávolságok.

Hátrány: szerencsés esetben gyorsfékesek egytől egyig, ami minden csak nem "baitrunner", akármit is írjanak rá. Szokás kérdése. Általában dögnehezek.

Tipikus példa: Nagy Shimano Surf orsók

Árfekvés: szintén hatalmas szórás, nagyon bele lehet nyúlni a gagyiba, kb. 15-től kezdődnek. Itt a zenit az értelmezhetetlen többszázezres limitnél húzódik meg, amin látszik ezen modellfajta népszerűsége is: még az elvadult prémiumkategóriákra is van kereslet.

 Az ember vagy kompromisszumokat köt, vagy jolly joker orsót keres. Ez utóbbi általában nem pénztárcabarát, és legfeljebb valamelyik irányba jobban elmozdul a fenti kategóriákból Jó példa a Shimano Ultegra XT-B, ami a klasszikus Surf orsók (nagy és nem nyeletőfékes) mintát követi, de lényegesen kisebb azoknál, vagy a Shimano Baitrunner 10000, aminek nagy a zsinórtároló kapacitása, de mégsem brutálisan robosztus.

Kezdetnek érdemes rábökni az árban középkategória egy beváltabb modelljére. Azért célszerű a nem kimondottan pontyozó orsók közül választani (pontyozó alatt itt a hatalmas, un. bigpit/nagydobú orsókat értem), hogy ha később esetleg váltanánk valamelyik irányba, a lecserélt orsónktól fájdalommentesen válhassunk meg - vagy használjuk inkább általánosabb célokra. Egy Shimano Baitrunner 6000/8000, Okuma Longbow 60 feltehetőleg jól be fog válni. Ha meg nem, van mivel márnáznunk és csukáznunk hideg őszi estéken.

A cájg

Pontymatrac, fertőtlenítő spré

Kell egyáltalán magyarázni? Kell egy frankó matrac, jó vastag, amit be lehet vizezni és rá lehet pakolni a partra segített fickókat. Egy jó matrac sok helyzetben lehet a barátod: a hal kivételén és visszahelyezésén túl leheveredhetsz rá, sőt, én már használtam "oldalról" eső zápor esetén takarónak a lábamra. Ne felejtsd otthon, úgy nézz rá, mint a horgászbotodra - nélküle nincs peca. A fertőtlenítőt sem spórolhatod le. Szerencsétlen esetben egy évig is kitart, szerencsés esetben gyorsan fog fogyni...

Nagyméretű merítőháló és pontyzsák

Az előzőek párja: nem hagyhatjuk ki. Nagyon fontosak a hal partrasegítésében és tárolásában. Bár a pontyzsákkal nagyon rútul vissza lehet élni: senkit sem bátorítok a jó újságírói szokásnak megfelelően teríték fotózására: engedjük azokat az állatokat szépen vissza azonnal. A zsák akkor kell, ha életed addigi legnagyobb halával akarsz egy sztárfotót a hajnali ködben, de az estét még valahogy ki kell húzni. Addig is gondoskodjunk arról, hogy a hal megfelelő vízmélységben, lehetőleg nem iszaptengerben tengődik hajnalig - ezen a pontyzsák sem segít.

Zsinór

Bár egy külön cikket is megérne, viszonylag egyszerűek a szabályok: 0.25 és 0.30 között válassz a vizednek megfelelően (akadós, kagylós, stb.). Jó választás egy direkt hosszú dobásokra tervezett zsinórt megvenni. Mindenkinek megvan a személyes kedvence: ne sajnáljuk rá a pénzt. Jó választás lehet a Spro Carp Maxx zsinórja, esetleg a Shimano idevágó zsinórjai, a Berkley Trilene, stb. Igazi elit zsinórokra kár egyelőre költeni, nem fogjuk tudni észrevenni a különbséget.

A fonott dobóelőke különösen ellenjavallt. Tudom, hogy ez elsőre érthetetlen, de a legjobb, ha egy 0.25-ös zsinórral gyakorolja be az ember a távdobást. Hogy miért? Nagyon egyszerű: a 0.25-ös azonnal szakadással honorálja a rossz dobótechnikát. Ugyan groteszk, de pont, hogy ez teszi alkalmassá a megfelelő dobótechnika elsajátítását. Egy nagy teherbírású zsinórral óhatatlanul is könnyelműsködhetünk - míg egy átlagos monofillel tudat alatt is sürgetjük magunkat a pontos, szép, bot és zsinórkímélő dobások elsajátítására.

Ólom

Az ólomnál szintén el lehet szállni: kezdetnek a végtelenül egyszerű és mégis hatékony ólom klipszes megoldást javaslom, amelyet gyakorlatilag bárhol meg lehet találni részletes magyarázattal. Előnye a többi ólmozási technikával szemben, hogy egyszerű, mint a faék, halkímélő és nem utolsó sorban olcsó.

Az ólomklipszbe szinterezett (felületkezelt) ólom helyett hagyományos 60-70gr ólmokat akaszthatunk, vagy akár megfúrt, forgókapoccsal ellátott nehezebb köveket, vagy természetesen szinterezett ólmot.

Ez utóbbinak a közhiedelemmel ellentétben nem a terepszín az előnye, hanem az, hogy felületkezelt, így a nehézfém nem kerül közvetlen kapcsolatba a környezetével. A hagyományos ólmok oxidációja is kellő rejtőszínt biztosít - érezhető hátrányba nem kerülünk, maximum 500 forint helyett 100 forintért jutunk hozzá egy ólomhoz.

Horog

A horog is, mint annyi minden más a műfajban, ízlés kérdése. Válasszunk egy tetszőleges, bejáratott típust, s próbáljuk ki. Egyszerre csak egy, max kétfélét használjunk. Tapasztaljuk ki, ismerjük ki a hiányosságait és legfőképp: ne kombináljuk túl a hajszálelőkék kötését.

A hajszálelőke kötése olyan kérdés, mint hogy krokodil vagy leguánzsírral kenjük a Stradivari hegedűt, hogy szépen csillogjon. Látszólag nagy a fontossága, kétségtelen, hogy százalékokban kifejezve is hatalmas eltérések lehetnek, de ezzel mi most nem törődünk. Ha elveszel a részletekben, nem tudsz az általános stílusodra koncentrálni. Köss egyszerű végszereléket, lehetőleg szakáll nélküli horoggal.

A szakáll nélküli horgok egyrészt megtanítanak normálisan, ügyesen fárasztani (kegyetlenül megtorolják a feszes zsinór hiányát), másrészt kímélik a halat, harmadrészt a merítőhálót, valamint gyors horogszabadítást tesznek lehetővé - végül, de nem utolsó sorban segítenek a váratlan látogatók (törpeharcsák) villámgyors horogtalanításában.

Ha esetleg az ólmunk el is akad, a szakáll nélküli horog segít abban, hogy a hal szabadon távozhasson.

Egyébként miért kell neked a szakáll? Fűzöl valami csalit a horogra? Másra úgyse jó...

Csali

A csalira nem egy teljes cikket, hanem egy komplett lexikont lehetne összehozni. Elmondható, hogy a gyári csalik sok esetben bőven elegendő teret adnak a kísérletezésre. Érdemes kezdetben neves gyártók bojlijait megvásárolni (Dynamite, Imperial, Solar, stb.), és azokkal etetni PVA zsinór segítségével, aztán egyre bátrabban a megfelelő helyeket megkeresve, akár pár marékkal is, csónakból.

A dippelést nem ajánlom, a kezdeti aromásítást különféle halibut pelletek ízesítésével kezdjük: ezek költségkímélőbbek, egyszerű VDE, Bait-tech, Sensas aromákkal való átáztatást követően tesztelhetjük a halak ízlését. Aztán a bevált csali-aroma kombinációkból kiindulva vásárolhatunk pár dippet is.

Itt a legfontosabb szabály: ne hagyd magad megdumálni. Amelyik boltba mész, ott azonnal a bolt által forgalmazott dipek, plazmák, aromák, bojlik, mixek és paszták lesznek a nyerők. Ne dőlj be. Azok a nyerők, amik nálad beválnak. Kezd az ismertebbekkel, kísérletezz pellettel és aromával, használd a tudásod.

Ne kicsinyeskedj a csalival, de ne is ess túlzásokba: egy hétvégi horgászatra kezdetben kevesebb, mint egy kiló bojli és egy kiló pellet teljesen elegendő lesz, még a legvadabb rohamok esetén is. Aztán majd kialakul, de légy résen az áruházi sáskákkal, akik csak a pénzedből akarnak kiforgatni.

A minőségből ne adj lejjebb a mennyiség rovására. 10 kg szemétrevaló bojli nem lesz jobb, mint egy marék minőségi. Fizesd ki kilónként a 4000 forintot, mert ennyibe kerül. Ne vegyél látványosan olcsó bojlit, mert nem, vagy csak kevés halat fogsz vele.

És végül az én vesszőparipám: ha mégis saját magad akarod elkészíteni, ne használj vegyszereket a bojli elkészítésénél, s törekedj arra, hogy a kész bojlijaid se tartalmazzanak természettől elütő anyagokat.

Bottartó állvány

Bár szintén egy teljes cikket lehetne neki szentelni, rövidre fognám: nem a rod pod fogja a halat. Teljesen elegendő kezdetnek négy menetes szár, vagy akár két menetes szár, amire kapásjelzőt és swingert tudsz rögzíteni - bár később láthatod, hogy ez utóbbiak sem létfontosságúak. Ezekkel variálhatod a magasságot, és egy stégen is jobb tartást tudnak biztosítani a stég szélébe szúrva (általában van rá lehetőség, ha nem, ékeljük ki), mint egy esetleges gyenge minőségű rod pod. Van, aki egyáltalán nem használ rod podot, köztük sok sok külföldi specialista.

Csak a hazai sajtó promotálja, mint esszenciális pontyhorgász hozzávalót. Nos rövidre zárva a dolgot: nem, egyáltalán nem létfontosságú.

A jó rod pod megkönnyíti az életet, de sok hátránya is van: az esetek nagy többségében nehéz, többletsúlyt jelent, többlet időt az összeállítása, s sok esetben egyáltalán nincs rá szükség. Pl. az úton útfélen égbe emelt botok egyáltalán nem szükségesek, a rod pod hiányát csak viharos szélben lehet nagyon sajálni: ha nem tudjuk lehajtani teljesen a vízre a botok hegyét, a szél belekap a zsinórba és minduntalan fals kapást eredményez. Szerepe lehet még Háromfán, ahol a vízen úszó töklevéllel jó, ha minél kevésbé érintkezik a damil, de ezek a vizek jellemzően nem a kezdőknek valók.

Ne a rodpod vásárlásával kezdjünk.

Elektromos kapásjelző és swinger

Kétségtelenül a legtöbb ellenséges érzelmet kiváltó felszerelés: ez az egyetlen, amivel normál horgászat során horgásztársainkat idegesíthetjük. Szintén elég kényes dolog: a legbénábbak (lásd az én általam használt silversun), amelyekből a legkevesebbet néznéd ki sokszor lepipálják a májerebb (B. Richi) kapásjelzőket tartósságban, azonos körülmények között. Javaslom itt is az ismert márkákat, vagy megfelelő tartalék képzését a gagyi kategóriából. (A példánál maradva, 15 Silversun kijön egy belépő szintű Delkim árából). Ez egy döntés kérdése. Ha nem akarunk tsunamiban horgászni, elég egy egyszerűbb is, legfeljebb letakarjuk esőben.

Ha épp nem állunk borzasztóan jól anyagilag, teljességgel megteszi a hagyományos csipesz kapásjelző is, világítópatronnal. Szerintetek mire való a swinger? Hát persze, hogy ugyanarra. Egy kicsit kényelmetlenebb, mint elektromos kapásjelzőzni, de hát elsőre úgyse hetekre mész horgászni, akkor meg nem tökmindegy?

Általánosságban elmondható, hogy az érzékenység mindenképp legyen állítható: egy szélben csipogó vacaknál nagyon nincs bosszantóbb dolog a világon. Nappal ha lehet, minimum hangerőn használjuk, vagy ha tehetjük és nincs más dolgunk (ugyan miért lenne?) nézhetjük a swinger mozgását is, kikapcsolt kapásjelzővel. Ha a swingerünk alkalmas világítópatron befogadására (pl. a Carper), akkor használjuk azt elektromos kapásjelző helyett. Meghittebb és ezerszer kevésbé bosszantja a szomszédokat. Bőven elég bekapcsolni a jelzőt, ha megyünk aludni.

A swingerrel szemben egy fontos kritérium van: legyen fém a csipesz, amellyel a damilt fogja. Ez lehet a fox féle mágneses kis kallantyús megoldás, vagy a carperen (talán szintén eredetileg fox?) található elfordított fémcsipesz jellegű, vagy a hagyományos két kis fémgömb. Műanyagot nem veszünk, akármennyire is leakciózzák és akármennyire is márkás, akkor sem.

 Ami teljesen biztos, hogy elsőre nem fog kelleni

Harmadik bot és orsó

Ez azért nem egyszerű, mert mindenki mást gondol róla. A magam részéről nem tartom szükségesnek, egyáltalán nem létfontosságú, és egyből megnöveli a teljes költségeinket a felével. Én nem javaslom, kezdőknek meg úgysem azon fog múlni, hogy a három közül kettővel épp melyik medertörésen milyen ízű bojlival etetsz. Elég lesz a kettő, majd ha megtanultad használni, esetleg -ahol a szabályok engedik- bevetheted a harmadikat.

Spod bot

Az etetőbot egy kényes téma, mással nagyon nem lehet rakétázni vagy parittyázni: a többi egész egyszerűen nem olyan rugalmas. Talán csak a harcsázók, de azok rövidek. Azt javaslom, hogy eleinte pont ennek a felszerelésnek a drága mivolta (és orsóigénye) miatt hagyd a fenébe. Van alternatív eszköz is, felesleges erre pluszban rengeteget ráfordítani.

Marker bot

Használj helyette egy régebbi pálcát, egyelőre senki nem fog megszólni azért, amiért nem jelölőbotot használsz etetni. Hidd el.

Pontyozó sátor

Ami igazán jó, az 60-70 ezer, hidd el. Ami alatta van, az általában hulladék. Viszont hetvenezer forintot nincs is értelme kiadnod, mert továbbra sem tudod, hogy az életed hátralévő részét az Ebron fogod végigpontyozni, vagy Háromfán fogsz peccantani. A helyszín, az, hogy mennyire szélvédett, és hogy hányan jártok együtt horgászni csak később dől el. Később vedd meg te is, addig a hétvégi pecákra jó lesz az eddigi túrasátrad is.

Bojlis ágy

Polifoam, hálózsák. Nem vagyunk mi még a heteket kinn töltő vagánygyerekek. Ne is képzeljük magunkat annak. Eleinte célszerű kétnapos túrákkal finomítani a módszereinket, ergo teljesen felesleges felkészülni kéthónapos expedíciókra. Ha hátbántalmaid vannak, természetesen felmentést kapsz, és vehetsz.

Vagány rod-pod

Lehet, hogy a szomszédnak is az van és 70 ezerbe került, de nem a rodpodunk fogja megfogni a halat. Nem tudjuk még, hol fogunk pecázni, nem tudjuk még, szükségünk van e magasba emelt botokba (rozsdás bökőt, hogy valószínüleg nem lesz...). Ne vegyünk. Ráér.

Etetőhajó

Nem is tudom mit írjak. Ne vedd meg és kész, ne itt kezd, annyi az ára mint a teljes felszerelésednek, van ahol tiltják is, általában értelme se biztos, hogy sok van.

Parittya

Ha az instrukciókat követed, neked egy 2.5lbs botod van. Eleinte használj PVA termékeket etetéshez, botod sincs megfelelő a parittyázáshoz, rakétázáshoz és azon kívül, hogy fárasztó, természetközelibb vizeken rövid túrákon többet árt az idétlen hangos csobogás, mint használ. Menj be szépen csónakkal és etess.

Bojliroller, bojlikinyomó

Főzőcskézős beállítottságúaknak ajánlott, egyébként a gyári fagyasztott és a frissen csomagolt bogyók gyakorlatilag azonosak a gyárilag felkínált mixekkel. Első körben javaslom a jobb minőségű gyárik használatát, de ezt már kifejtettem. Ne főzőcskézzetek. Drága és ráértek vele.

Hiperszuper bojlis botzsák és táska

Tökéletesen meg fog felelni az eddigi botzsák. A Korumnak pl. van olyan botzsákja, amire kívülről kell felerősíteni a botokat. Nem baj ha kilóg. Ha megtetszik valami, majd megveszed. Egyelőre nem tudod, hogy milyen botokat fogsz használni, lehet, hogy rádtör a finomkodás, és lecseréled a mostani botjaid 1.75lbs 3.90-es folyóvízi márnázóbotra. Akkor ki fogod kukázni a botzsákot? Nem, nem a táskáidtól leszel jó pontyhorgász.

Bojlisruha, bojliskulcstartó, bojliscipő

Könyörgöm, erre ügyeljetek, ezzekkel a kacatokkal tényleg csak azt éri el mindenki, hogy majmoknak tűnnek, akik pontyozásra adják a fejüket. Nem, nem kell terepszínű ruhában járni a pontyozáshoz. A terepszínű táska is csak legfeljebb saját magunk éjszakai szivatására jó. Nem kell CnR hímzett pulcsiban járni kommandós szerkóban. Nem, ez nem a horgászat, ez a körítés, amitől gagyi lesz.

Szummázzuk a tanultakat és mondd utánam a mantránkat:

"Nincs, nincs rá szükségem. Egyelőre jó nekem a sima, nem költök erre, mert az asszony kitagad. Nem, nem akarok tízezreket elverni a hülyeségre, és nem akarok gagyit venni kétezerért, ami hasonlít a több tízezresre. Nem csinálom. Csak égnék vele, amit nem akarok. Ha meg drágát veszek, később úgyis másra akarom cserélni, mert az fog megtetszeni. Megvárom, amíg rájövök, hogy mit szeretek a pontyozásban, specializálódok és csak utána veszem  meg".

Ceterum censeo, ne vásárolj össze szemetet.