Kahuna

A hét fasza arca én vagyok.

Ami azt illeti, az utóbbi hetek fasza arca, hogy ennyire szivemen viseltem nagyítóval szemezhető, de annál ösztönzőbb olvasóközönségem.

Nem, nem haltam meg. Még élek, és mivel szerencsére sikerült az utolsó embert is elüldöznöm azok közül, akiket esetleg érdekeltem, újult erővel és hévvel irogatom a relevációimat, hogy megint legyen három törzstagom.

Relevációkat mondtam, mert szerencsére a nyár azon bőséges két hete, amit nem megfeszített munkában örlődéssel töltöttem rálátást engedett pár új dologra. Kicsit engedtem az elveim nadrágszíján és kipróbáltam egy pár dolgot, amelyekről mindenképp szeretnék pár dolgot írni is.

Annyira sikerült felspannolnom magam békéshalazás ügyileg, hogy megpróbálom majd egy pár bejegyzés erejéig az észt is osztani.

Jártam a Tara canyonban is, sajnos horgászni nem horgásztam, de mindenképp szeretnék a későbbiekben. Ha az új projektem nem kínoz meg teljesen, akkor az őszt végigpecázom és akkor szépen kulturáltan hetente irogatok ide.

Karácsonyig szeretnék egy rendes, kielégítő pergetőkalauzt írni, meglátjuk megkora sikerrel. Ja és csinálok már télleg végre valami dizájnt.

Ha még mindíg olvastok, kösz és bocsánat, ha már nem, akkor úgyis mindegy.